A Bombus affinis a zöld aktivisták 5 éven át tartó kampányolásának eredményeképpen kapta meg a védettséget biztosító besorolást. Már javában folyt a nyomásgyakorlás a hatóságokra, amikor a Xerces Society for Invertebrate Conservation 2013-ban és 2014-ben petíciót nyújtott be az Amerikai Hal- és Vadvilág Szolgálathoz (FWS), mint illetékes hatósághoz, e méhfaj védelmét kérve. A washingtoni ökológiai lobbiszervezet és kutatóintézet, a Natural Resources Defense Council aztán beperelte az FWS-t, hogy a petícióban foglaltak teljesítésére kötelezze. 2016 szeptemberében a hivatal úgy döntött, megadja a besorolást. A teljes védettség jogilag 2017. február 10-én lépett életbe.

A Bombus affinis őshonos amerikai faj, mely egykor az USA 28 tagállamában (főleg az USA középnyugati és északkeleti részén, Dél-Dakotától Connecticutig) és 2 kanadai tartományban élt (Ontario, Quebec). Az FWS adatai szerint 2000 óta azonban csak 13 tagállamban található meg, és Kanadában is már csak egy tartományban. Ez főleg az élettere és táplálékot biztosító környezete elvesztésének köszönhető: a mezőgazdaság egyre nagyobb területeket vett művelés alá.

A rozsdásfoltú poszméh: éppen GDP-t termel.
Fotó: flickr/Dan Mullen

A rozsdás foltú poszméhek 2016-ban már csak a korábbi élőhelyeik 8 százalékán voltak megtalálhatók. Az 1990-es évek óta e méhfaj populációja 87százalékkal csökkent. (A méhek és más, a beporzást végző rovarok pusztulása több mint húsz éve drasztikus méreteket ölt világszerte.)

A Xerxes Society úgy véli, a méhekre a legnagyobb veszélyt a növényvédő szerek és a betegségek (a patogének) jelentik. A betegségek gyakran az emberek által menedzselt méhtelepekről törnek ki és terjednek át a szabadban élő populációkra.

A veszélyeztetett fajokat érintő törvény hatálya alatt bármilyen tevékenység, ami veszélyezteti a fennmaradásukat, illegálisnak minősül, és büntetendő. A besorolásnak az a másik jogi következménye, hogy az FWS-nek akciótervet kell kidolgoznia e méhpopuláció számának növelésére.

2016 szeptemberében az FWS 7 Hawaiin létező méhfajt is veszélyeztetettnek nyilvánított. De a Bombus affinis az első vadon élő dongó, amely megkapta ezt a besorolást az országban. Az International Union for the Conservation of Nature szerint a Bombus affinis csak egyike annak a több mint tucatnyi méhfajnak, melyet a kihalás fenyeget. (47 faj él Észak-Amerikában, ezek harmadát érinti a veszély.) Világszerte közel 20 ezer méhfaj létezik.

A veszélyeztetett fajokra vonatkozó szövetségi törvény értelmében az állami hatóságoknak figyelembe kell venniük e méhfaj fennmaradásának esélyeit, amikor különböző fejlesztésekre és beruházásokra adnak engedélyt a méhek élőhelyein. Az amerikai Környezetvédelmi Hivatalnak (EPA) pedig az új növényvédő szerek engedélyezésekor kell figyelembe vennie azt, használatuk hogyan hathat e méhekre.

A veszélyeztetett fajként való kezelésük tehát könnyen fékezőerővé válhat a vegyipari óriások számára, melyek így nehezebben dobhatnak piacra új gyom- és rovarirtókat az USA-ban.

Globálisan nem ítélik el

Az agrárium eltünteti azt a növényvilágot, amelyet beporoznának a méhek, és egyúttal olyan növényvédő szereknek teszi ki őket, melyek ártanak az egészségüknek, és emelik a halálozási arányukat. A klímaváltozás és a kórokozók ugyancsak negatív tényezők, amik megnyirbálják a méhpopulációt. (Az FWS szerint a parazitákról és a kórokozókról van a legkevesebb információ, a többi tényező káros hatása a méhekre jobban dokumentált.)

Az első globális elemzés a növényvédő szerekben található neonikotinoidokról 2016 februárjában látott napvilágot az ENSZ égisze alatt. A tanulmányt a 2012-ben létrehozott Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services készítette, mely nem végzett új kutatást, hanem a meglévő tudományos eredményeket vetette egybe 80 szakértő közreműködésével.

A dolgozat alapvetően azt sugallja, hogy a neonikotinoidok kérdése „nem tisztázott”, ahogy a génmódosított növények beporzására gyakorolt hatásuk sem világos egyelőre. Tény viszont, hogy a neonikotinoidokat a növények magukba szívják, a levélbe éppúgy jut, mint a nektárba és a virágporba. A Bayer vegyipari óriási üdvözölte a tanulmány megjelenését. Érdekes egybeesés, hogy a dolgozatot készítő 80 szakértő egyike éppen a Bayer alkalmazottja, dr. Christian Maus...

Éppen veszélyeztetett életét éli.

Amerikában ártalmasnak tartják

Amerikában a Környezetvédelmi Hatóság (EPA) 2016 januárjában olyan közleményt adott ki, mely kilátásba helyezte annak lehetőségét, hogy korlátozni fogják az új növényvédő szerek kereskedelmi forgalomba hozatalának engedélyezését a méhekre gyakorolt káros hatásuk miatt. Vagyis az amerikai hatóság a globális jelentéshez képest sokkal elkötelezettebb (értsd: neonikotinoid-ellenes) következtetéseket vont le. A hivatal 2009-ben kezdte meg a rovarirtó szerek hatásának vizsgálatát. (Összesen 5 van forgalomban az amerikai piacon.)

Az EPA több tucatnyi vizsgálatot elemzett – független és a vegyipari szereplők által finanszírozott kutatásokat egyaránt –, és úgy találta, hogy a neonikotinoidok közé tartozó imidakloprid esetében 25 ppb-t (parts per billion) meghaladó szint az, amitől már károsodik a méhek egészsége.

Az USA-ban annak a valószínűsége, hogy ezt meghaladó mennyiséget tartalmaz a növény a méhek számára, leginkább a következőknél áll fenn: gyapot, citromfa. A gabonféléknél és a leveles zöldségeknél a mért mennyiség ennél kisebb. A legnagyobb imidakloprid-kitettség valószínűleg a szójababnál éri a méheket, ennek mennyiségéről azonban nem állnak rendelkezésre adatok.

Komplex összhatások

Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal azt javasolta, hogy át kellene alakítani a növényvédő szerek engedélyezéséhez szükséges kockázatelemzéseket, mert azok jelenleg nem foglalják magukba a „vegyszereknek való számos módon fennálló kitettség” kérdését, s nem vizsgálják, hogy „a különböző stressztényezők együttes, szinergikus hatása (például a vegyszereknek való kitettség mellett a varroaatka kártétele)” miként hat, magyarázta az ajánlást a Greenpeace. A zöld szervezet azt is kifogásolja, hogy egyáltalán véve alacsony a növényvédő szerek hatását feszegető kutatások száma. „Egyes nem méhveszélyes rovarirtó szerek akár több mint ezerszer mérgezőbbé válnak például gombaölő szerek jelenlétében” – áll az egyesület közleményében.

A klímaváltozás is kockázati tényezőt jelent. A változó hőmérsékleti viszonyok miatt eltolódnak egyes növények előfordulási helyei, s a kérdés egyre inkább az, vajon a méhek ott lesznek-e egyáltalán, hogy elvégezzék a beporzást?

Forrás: The New York Times, Greenpeace, motherjones.com, Live Science, Reuters