India és Hong Kong a vezető filmgyártók közt

Annak ellenére, hogy a nyugat-európai országok több filmet készítenek évente, mint az Egyesült Államok, az amerikai filmeknek nagyobb a nézettsége ezekben az országokban. A legtöbb film világszinten azonban Ázsiában kerül a piacra, egyedül Indiában négyszer annyi kommersz filmet forgatnak, mint az USÁ-ban.

„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei, a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.

Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!

2024. május 16. Budapest

Részletek és jelentkezés

Míg a zeneiparban és az irodalmi művek kiadásában a gazdaság globalizálódása a kulturális sokszínűség fellendülését eredményezi, addig a filmgyártás nemzetközi piaca egy-két nagyobb termelő közt oszlik meg. A Forbes magazin szerint a kultúrára épülő különböző iparágak mögött azért találunk eltérő üzleti modelleket, mert a filmek előállítási költsége nagyságrendekkel meghaladja a CD-két vagy nyomtatott publikációkét. "Mivel a filmgyártás óriási befektetésekkel jár, sokkal kevesebb film jelenik meg, mint könyv, CD vagy festmény. Ilyen feltételek egyértelműen a nagy befektetőknek kedveznek a kisebb piacok rovására. A film tehát tipikusan nem az a terület, ahol sok lehetőség nyílna a kultúrák párbeszédére" - írja a lap.

A hollywoodi filmek magas előállítási költségeit a médiakampányok további, a film gyártását gyakran meghaladó befektetései egészítik ki. Egy 1990-es évek elején született becslés szerint egy átlagos amerikai film költségvetése 11 millió dollár, az igazi szuperprodukciók pedig (szemben a független alkotásokkal) 34 milliós büdzsével gazdálkodnak. Ezzel szemben egy átlagos európai film mögött mindössze 3 milliós befektetés áll. Egy átlagos tengerentúli film belföldi és nemzetközi reklámköltségei elérhetik a 30 millió dollárt is, ezzel szemben az európai filmek elsősorban a helyi közönségeket célozzák, jóval kisebb ráfordítással.


J. L. Godard: Kifulladásig (1960)
Az eredmény, hogy az amerikai filmeknek egyre növekvő nemzetközi piacuk van, míg az Európában készülteké az 1970-es évek óta csökken. Ma a hollywoodi filmek minden európai országban elnyomják a nemzeti filmipart: míg az 1960-as évek közepén az amerikai filmek az öreg kontinens filmszínház-bevételeinek mindössze 35%-át szolgáltatták, addig ma ez az arány 80-90% között van.

Az két kontinens filmiparának eltérései részben abból fakadnak, hogy Amerikában hamarabb terjedt el a televízió, mint Európában, és az újvilág filmszakmája gyorsabban és aktívabban reagált az új médium kihívásaira. Az Újvilágban ebben az időben, 1950-es évek elején kezdődött el az igazán nagy mozifilm-beruházások korszaka, melyekben a marketing és a speciális effektek kiemelt hangsúlyt kaptak. Az 1970-es évekre ezek a nagy költségvetésű mozifilmek már jobban számíthattak a tömegek érdeklődésére, mint a televíziós produkciók. A korszakot többek közt olyan alkotások fémjelzik, mint a Cápa (Steven Spielberg, 1975) és a Csillagok háborúja (George Lucas, 1977).


Nem a Nagy kékség...
Ezzel egy időben az európai filmpiacot az amerikai kultúra növekvő jelenléte mellett a mozilátogatók számának csökkenése is jellemezte. Az Egyesült Királyságban a mozik látogatottsága az 1967-es 292 millióról 1986-ra 73 millióra esett, miközben az Egyesült Államokban a moziba járók száma stabil maradt a két időpont között, azóta pedig 50%-kal emelkedett.

A mozik európai háttérbe szorulását egy demográfiai tényező is erősen befolyásolta, méghozzá duplán. A legtöbb országban a 35 év alatti korosztály az, amely rendszeresen látogatja a filmszínházakat. Európa lakossága pedig nem csak hogy idősebb, mint Amerikáé, hanem az európai, művészibb értékeket képviselő filmek inkább ezt a felnőtt korosztályt vonzzák. Így az Egyesült Államok volt az ideálisabb környezet arra, hogy megjelenjenek a multiplex mozik, melyek a fiatalok egyik központi szórakozóhelyeként is működtek.

Míg a hollywoodi paradigmát követő filmek sikeresek a globális piacokon, addig az európaiak kisebb, de stabil bevételi forrásokkal rendelkeznek, elsősorban állami támogatások és televíziós vetítési jogdíjak formájában. A francia kormány maguknak a filmszínházaknak a építését és fenntartását is finanszírozza, ezzel indirekt módon támogatva a hagyományos filmkészítést. Piaci elemzések szerint a kontinentális filmek költségvetésének 70%-át állami támogatások teszik ki.

Az európai és tengerentúli filmes hagyományok különbségei kifejeződnek a két világrész filmszakmához kötődő oktatásában is. Az amerikai filmes iskolák sok tekintetben olyanok, mintha vállalkozó-képző intézmények lennének. Az európaiakat viszont erősebben jellemzi a humántudományos megközelítés, kiemelt szerephez juttatva a kritikai elméleteket. Az ebben a közegben megállapodó rendezők tábora viszont egyre öregszik: egy 1995-ös felmérés becslése szerint a francia filmrendezők 85%-a az 50 év fölötti korosztályhoz tartozik, a fiatalabbak pedig úgy tűnik Hollywood felé veszik az irányt.


W. Kar-wai: Bukott angyalkák (1995)
A két Amerikán kívüli piac, mely a filmexportban vezető szerepet tölt be, India és Hong Kong, teljesen üzleti alapon tartja fenn magát. Az indiai filmeket kifejezetten profittermelési céllal készítik, általában a fejlődő országok piacaira illetve az Egyesült Királyságba, ahol jelentős számú indiai kisebbség él. A nézettségi mutatók és a megjelent filmek száma szempontjából Indiáé a legnagyobb és a legsikeresebb filmipar a világon. Az indiai filmek, melyek többsége musical, melyek történetszövésükben ugyan követik a hollywoodi sztereotípiákat, de az olyan filmnyelvi elemeket, mint a zene vagy a színek kifinomultabban, gyakran formabontó módon alkalmazzák. Az Egyesült Államokban tavaly 24 millió dolláros forgalma volt az indiai filmeknek, világviszonylatban pedig a 2001-ben megjelent több mint 1000 indiai film bevétele 823 millió dollárra rúgott. Ez idáig a legnagyobb költségvetésű hindi film a 10,5 milliós keretből kihozott Devdas (Sanjay Lula Bhansali, 2002) volt, melyet a tavalyi cannes-i filmfesztiválon is bemutattak az indiai filmszekció élén, ami a Forbes szerint azt igazolja, hogy az ország sajátos filmkultúrája már a nyugati világra is egyre erősebb hatást fejt ki.

A hong kongi filmipar az 1990-es években élte igazi fénykorát, amikor évente több filmet termelt, mint bármelyik nyugati ország és exportban csak az USA előzte meg. Az 1970-80-as években már az amerikai filmek jelenléte 30%-ra szorult vissza a hong kongi piacon. Eleinte a távol-keleti szigetország filmtermésének nagy része elsősorban a küzdősportokra koncentrált, majd megjelentek a hagyományosabb populáris műfajok önálló darabjai is, mint a bűnügyi filmek, szerelmi történetek, komédiák. Ezek közül a legkiemelkedőbbeknek, mint John Woo rendezte The Killer (A gyilkos, 1989) és Hardboiled (Keményre főzve, 1992) egyúttal a magas művészet is filmtörténeti jelentőséget tulajdonít.

A Forbes nyomán

Véleményvezér

Magyarországon a legnagyobb az állami beavatkozás mértéke a gazdaságba

Magyarországon a legnagyobb az állami beavatkozás mértéke a gazdaságba 

A nagy újraelosztási ráta ellenére alig jut az egészségügyre.
Argentínában kidobták a korrupt politikai elitet és kilőtt a gazdaság

Argentínában kidobták a korrupt politikai elitet és kilőtt a gazdaság 

Négy hónap alatt tűnt el a költségvetési hiány.
Újra lőnek az ukrán tüzérek

Újra lőnek az ukrán tüzérek 

Nagy hatótávolságú rakétákat is kapnak az ukránok.
Szégyenteljes helyre került Magyarország a jogállamisági index alapján

Szégyenteljes helyre került Magyarország a jogállamisági index alapján 

A magyar jogásztársadalom levizsgázott.
Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában

Schmitt Pál szelleme kísért Norvégiában 

A makulátlanság egy elengedhetetlen szempont Norvégiában.
Lengyelországnak jót tett a kormányváltás

Lengyelországnak jót tett a kormányváltás 

A lengyel gazdasági csoda nem három napig tart.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo