Különösen érdekes ez a megyék közötti bérollót vizsgálva, ugyanis az 2010 és 2017 között jelentősen szétnyílt. A második Orbán-kormány idejének elején Győr-Moson-Sopron megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye között 15%-os volt a nettó átlagbérek különbsége, 2016-ra ez 54,2%-ra nőtt. Majd a minimálbér emelésének köszönhetően tavaly év végén a különbség kicsit javult, és már „csak” 48,6%.
Érdekes módon nem ez a legnagyobb differencia. Budapestet nem számítva – a főváros kiemelkedő gazdasági helyzetét figyelembe véve – ha a legjobb átlagnyugdíjat és a legrosszabb átlagnyugdíjat adó megyéket összehasonlítjuk, akkor az eredmény az, hogy 2016-ban Fejér megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye között 16% a különbség. Ez olyan, mintha két havi nyugdíjjal többet fizetnének a Fejér megyében élő nyugdíjasoknak, mint a keleti országrész megyéiben élőknek.
Érdekes az, hogy a nyugdíjak közötti különbség ebben a területi viszonylatban 5 százalékponttal nőtt az Orbán-kormány ideje alatt.
Gazdasági növekedés és nyugdíjak
Megnéztük azt is, hogy egy-egy megyében mennyi az öregségi nyugdíjra fordított pénzek és a megtermelt GDP aránya. A Budapesten megtermelt GDP-nek 1995 és 2016 között évi átlagban 4,9%-át költötték öregségi nyugdíjakra. Ez egy viszonylag kiegyensúlyozott sávban mozgott a vizsgált kb. 20 éves időszakban.
Egyetlen megye van, amely Budapesttel hasonló mutatóval rendelkezik, ez Győr-Moson-Sopron megye, ahol a GDP-nek az 5,9%-át teszi ki az öregségi nyugdíjak összege. A többi megyében mindenhol 8% felett van ez az arány. Ha a kelet-nyugat összehasonlítást végezzük el (Budapest nélkül), akkor a nyugati országrészben 9,66% az öregségi nyugdíjak GDP-aránya, míg keleti megyék átlagában ez 11,3%.
Ha növekszik a bérolló
A bérolló növekedése szükségszerűen kihatással van a nyugdíjakra is. Mivel az alacsonyabb bért keresők nem feltétlenül most mennek nyugdíjba, hanem évek során folyamatosan érik el majd a már 65 évre emelkedett nyugdíjkorhatárt, ezért a növekvő nyugdíjkülönbségek még most fognak jelentkezni.
Az ebből a helyzetértékelésből származó cselekvés társadalompolitikai értékválasztás kérdése. Lehetséges út, bár társadalmi esélyegyenlőség szempontjából kevéssé védhető, hogy a kormányzat nem avatkozik bele a folyamatokba, és tudomásul veszi a folyamatosan növekvő területi egyenlőtlenséget.
A másik lehetőség, hogy egyszerre próbálja meg a bérek kiegyenlítését, és a kisnyugdíjak helyzetének megoldását felvállalni. Látható, hogy főleg az egykulcsos adó azokban a megyékben emelte meg jobban a nettó béreket, ahol a gazdasági szerkezet erősebb. Így a keleti megyék hátrányba kerültek. Ezen a tényen idei-óráig szépít a minimálbér emelése, de a különbségeket nem tudja tompítani jelentős mértékben.
Az alacsony bérek, az alacsony nyugdíjak közvetlen hatással vannak a helyi gazdaságra. Ennek jeleit látjuk például a kistelepülések kisboltjainak bezárásába is. Ha Budapestről, és a fejlettebb gazdasági térségekből képletes módon nem „csoportosít” át az állam GDP-t a nehezebb térségekbe, és nem próbál területi kiegyenlítődést elérni, akkor növekedni fog az egyenlőtlenség. Ez pedig belső elvándorlással, rosszabb egészségügyi mutatókkal, romló munkaerőpiaci aktivitással jár majd.
Ennek jeleit látjuk már abban is, hogy 2010 és 2017 között Budapest, Pest megye és Győr-Moson-Sopron megye népességszáma nőtt, míg az országos átlag 2%-os csökkenést mutat. De ennél is rosszabb, hogy Baranya, Békés és Nógrád megye esetében 6% feletti népesség csökkenés volt az elmúlt hét évben.
