A hazai gazdaság növekedése a kedvező globális környezetben 2018-ban is megmarad, jövőre 3,5-4 százalék közötti GDP-növekedést várhatunk, ami uniós szinten kifejezetten jó eredmény, a régióban azonban már koránt sem kimagasló, ráadásul megjelenik néhány olyan kockázati tényező is a láthatáron, amelyeket érdemes szem előtt tartania a hazai cégvezetőknek. Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanárával beszélgettünk a magyar gazdaság 2018-as kilátásairól, a húzóágazatokban jelentkező kockázatokról.
Mik a magyar gazdaság kilátásai erre az évre?
Az általános kép a magyar gazdaságról, hogy jelenleg növekedési szakaszban van. Jó hír, hogy a növekedés viszonylag arányos szerkezetű, abban az értelemben, hogy a fogyasztás mértéke is, a beruházások volumene is nő, és várhatóan az államháztartás sem fog megszorítást igényelni mai ismereteink szerint. Érdemes azonban részleteiben is megnéznünk az eredményeket, mert akkor már árnyaltabb a kép: a magyar növekedés tavaly és idén az Európai Unió GDP-jének növekedési átlagát végre meghaladja, régiós versenytársainkat tekintve azonban már nem olyan szép az eredmény, a Visegrádi Országok (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) tekintetében például a válság óta negyedik helyen állunk a növekedést tekintve. A növekedést az elmúlt években segítette a külső körülmények kimondottan kedvező alakulása, arra viszont nem számíthatunk, hogy ezek mindig így maradnak, és van néhány olyan kockázati tényező, amelyek viszonylag új keletűek.
A geopolitikai rizikókon kívül a legelső tényező a munkaerőhiány súlyosbodása. A demográfiai helyzet régóta rossz, lényegében a hatvanas évek óta demográfiai hullámvölgyek követik egymást, fokozatos elöregedést majd a népességszámunk csökkenését okozva. Egészen az elmúlt évekig a migráció kiegyenlítette a természetes fogyást, az elsősorban a környező országok magyar ajkú népességének bevándorlása pótolta az így kieső munkaerőt. Négy éve azonban éles fordulat állt be, és megindult a magyar munkavállalók tömeges elvándorlása a nyugati uniós tagországokba, Nagy-Britanniába, majd Ausztriába és Németországba.
Csaknem tizenöt éve uniós tagok vagyunk. Miért csak négy éve indult be ez a folyamat?
Habár Magyarország 2004 óta teljes jogú tagja az Európai Uniónak, a csatlakozásunkkor (és a többi kelet-közép európai ország csatlakozásánál) hét éves moratóriumot kérhettek a régebbi tagországok a munkaerő szabad áramlását tekintve, és a számunkra legfontosabbak ezt ki is használták. Mikor ez a korlátozás megszűnt 2011-ben, a 2008-ban kezdődött válság következtében még gyenge volt a nyugati munkaerő-kereslet, ezért nem indult meg azonnal a magyar munkaerő kiáramlása. Ám az elmúlt három évben minden gazdasági elemző csak kapkodja a fejét, és a vállalatok többsége már a munkaerő utánpótlását tartja a legnagyobb üzleti kockázatnak.
Az interjú a Piac & Profit üzleti magazin februári számában olvasható!
