Mindenekelőtt tisztázni kell a nyugdíjas munkavállaló fogalmát, ez ugyanis tágabban értendő, mint ahogy előre gondolhatnánk. Eszerint a többi között idetartozik az, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, függetlenül attól, hogy még nem igényelte a nyugdíjszolgáltatást. Az is idetartozik életkortól függetlenül, aki már öregségi nyugdíjban részesül.

Kép: PP archív

A nyugdíjas munkavállaló, különösen, ha relatíve még fiatal nyugdíjasnak minősül, adott esetben tartós munkavállalásra készül, és ehhez igazítja további életvitelét. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy számít a tartós munkaviszonyból származó jövedelemre, mint bármely nem nyugdíjas alkalmazott. A nyugdíjas munkavállaló is köthet határozatlan idejű munkaviszonyt.

Csakhogy a nyugdíjas dolgozó egyben kiszolgáltatottabb is a munkáltatójának, mivel az ő határozatlan idejű jogviszonyát bármikor, indokolás nélkül megszüntetheti a munkáltató. Ráadásul nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. A munkáltató számára tehát sokkal egyszerűbb és olcsóbb a nyugdíjas munkavállaló jogviszonyát megszüntetni, ha átmenetileg romlik a gazdálkodási helyzete.

Nem tartalmaz a nyugdíjas munkavállalókra szabott külön kártérítési rendelkezéseket a törvény, amit szintén figyelembe kell venniük az érintetteknek. E körben talán éppen az azonos megítélés jelenti a hátrányt. Sem az életkoruk, sem esetleges rosszabb egészségi állapotuk nem minősül mentő körülménynek ha kárt okoznak. A kárért pedig nemcsak a keresetével, hanem adott esetben a nyugdíjával is felel a vétkes.

A munkaviszony önkényes megszüntetésével szemben némi védelmet jelenthet a határozott idejű elköteleződés. A kártérítés körében pedig nincs akadálya annak, hogy a felek egyező szándékkal enyhébb szankciót rögzítsenek a munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben.