Kevesen tudják, hogy a virtuális sisak már 1968-ban is létezett, az első kísérleti példányt a Harvard Egyetemen építette meg Ivan Sutherland professzor diákjaival. A számítástechnika fejlődésének köszönhetően a kilencvenes évekre a technológiát már katonai célokra és ipari fejlesztésekhez is felhasználták, ekkor ugyanis még olyan speciális célszámítógépekre volt szükség a virtuális valóság (VR, virtual reality) előállításához, amelyet a hadiipar és a nemzetközi óriáscégek mellett legfeljebb milliárdosok engedhettek meg maguknak.
Az okosmobil elhozta a virtuális valóság forradalmát
Mostanra azonban a fordulópontjához ért a technológia, ami az okostelefonok fejlettségének és elterjedésének köszönhető. Ezek belsejében ugyanis miniatürizálva minden lényeges komponens megtalálható: a felhasználó mozgását érzékelő szenzorok, a 3D-s grafikát előállító számítógép, a telefonok kijelzője pedig akár két egyszerű lencsével alkalmassá tehető a virtuális környezet megjelenítésére – foglalta össze dr. Takács Barnabás, a PanoCast alapítója, virtuális valóság szakértő, a Telenor Okostelefon Akadémián tartott előadásában.
Bár a drágább, fejlettebb szenzorokkal szerelt virtuális sisakok precízebben követik viselőjük mozgását, egy okostelefon akár egy kartonpapírból hajtogatott, műanyag lencséket tartalmazó nézőkével is alkalmassá tehető a virtuális tér megjelenítésére. Takács Barnabásék már egy évvel a Google Cardboard nevű eszközének premierje előtt elkészítették saját, kartonból készült, masszív kivitelű és kényelmes nézőkéjüket.
Takács Barnabás szerint az eszközök mellett a tartalomgyártás terén is napjaikban zajlik a virtuális technológia forradalma. A világhálón akár ingyenesen elérető szoftverekkel, házilag is lehet készíteni olyan játékot, 6 db kamera megfelelő pozícionálásával pedig videofelvételeket, amelynek világa a virtuális sisakot viselő használóját teljes egészében körbeveszi.
Még a virtuális teret kínáló filmekkel sem lehet elérni a technológia korlátait, nem véletlen, hogy a Google, a Microsoft és a Facebook is rengeteg pénzt fordít VR-fejlesztésekre. Az okostelefonok döntő többségén megtalálható Google Térkép például már ma is képes arra, hogy egy virtuális valóság sisakkal a Street View panorámaképeit térben nézegethessük. A következő mérföldkövet a 360 fokos videók valós idejű közvetítése jelenti. A szakember szerint karnyújtásnyira van, hogy a jövő koncertjeit a nappaliból is hasonlóképp élvezhessük, mintha élőben a helyszínen lennénk.
A szórakoztatás mellett a virtuális valóság az orvoslásban is jól használható, Takács Barnabás és kollégái a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen a VR-t fóbiakezelés területén alkalmazzák. A virtuális valóság segítségével a páciens számára azt az illúziót is elő tudják állítani, hogy egy repülőn, vagy egy zsúfolt metrószerelvényen ül. Speciális biofeedback eszközzel akár a beteg félelmét is – bőrellenállásának és a szívritmusának mérésével – mérni tudják, így a pánikot kiváltó akciókat megfelelő mértékben adagolja a gép, a páciens pedig lassan hozzászokik ezekhez.
