A 8 órás munkanap ideje lejárt, egyáltalán nem biztos, hogy a gazdasági racionalitás még mindig azt követeli, amit 100 éve megszoktunk. A munkaidő csökkenése egyáltalán nem új keletű dolog, így nem is valamiféle gazdaságromboló folyamat. A múlt század elején még hatnapos munkahéten 72 órát dolgoztak az emberek, amely több lépcsőben olvadt a jelenlegi heti 40 órára. A technológia további fejlődésével szinte természetes, hogy ennél is kevesebb munkára lesz szükség, hiszen rengeteg dolgot a gépek végeznek majd el az emberi munkaerő helyett. John Maynard Keyenes 1930-ban azt jósolta, hogy unokái korára –vagyis nagyjából mostanra – beköszönt a „szabadidő korszaka”, amikor az emberek 15 órát dolgoznak hetente úgy, hogy négyszer-nyolcszor annyit keresnek vele. Nos, ennek még a közelében sem vagyunk, de nem tűnik reménytelennek, hogy nyolc órát lefaragjunk a megszokott 40 órás munkahétből.

Szóval sok minden változott, ami viszont nem, hogy a dolgozók még mindig órákat töltenek a dugókban reggelente, vagy a tömegközlekedési eszközökön préselődnek télen-nyáron, és ez menet délután, este visszafelé is megesik minden hétköznap (az ingázás pedig egyértelmű időpocsékolás). A hétfő a rettegett nap, a szerda a púp a hátunkon nap, a péntek reggel hoz egy kis enyhülést, egy végső lendületet veszünk, hogy túléljük, hisz ott kecsegtet minden földi jóval a hétvége. A 8 – 16 óráig vagy a 9 – 17 óráig tartó munkarend betonkeményen rögzült a fejekben, elképzelni sem tudunk mást. Pedig érdemes lenne.

Kép:FreeDigitalPhotos.net/jeadaphorn

Nemrég egy amerikai startup vállalkozás, a szörfdeszkákat gyártó Paddle tulajdonosa úgy döntött, hogy a cégénél bevezeti az ötórás munkanapot, mivel véleménye szerint "elmebaj", hogy a dolgozók a hetük 70 százalékát csak átvészelik, hogy valahogy kibírják, amíg eljön a 30 százalék, amit élveznek is.

Az innovatív cégnél most mindenki reggel nyolckor kezd, és délután egykor fejezi be a munkát, kiiktatva az egyórás ebédszünetet. Így valójában úgy végeznek egykor, hogy a tényleges munkaidő csak két órával kevesebb. A munkatársak nem kapnak kevesebb fizetést, viszont munkában is ugyanannyi munkát várnak el tőlük, amennyit korábban 8 óra alatt végeztek el.

Az eredmények a cégvezető, Stephan Aarstol beszámolója szerint mondhatni elképesztőek. Az elmúlt évben ők lettek a legdinamikusabban növekvő cég San Diegoban, a 9 fős csapat 9 millió dolláros bevételt generált. Amikor a tulajdonos megemlíti a vállalkozók körében, hogy az ő csapata napi öt órát dolgozik, általában az emberek örömmel nyugtázzák a sikert, szép, szép, de gyorsan hozzáteszik, hogy ez náluk viszont biztosan nem működhet. Pedig, egy amerikai vállalkozó tapasztalatai alapján 30 százalékkal kevesebb munkával töltött órával is ugyanolyan szintű termelékenységet érhetünk el. Hogy miért? Lássuk, Aarastol magyarázatát!

Aki az asztalánál ül, nem biztos, hogy dolgozik. Az emberek nem gépek. Csak azért, mert az íróasztalánál ülnek nyolc órán át, az még nem jelenti azt, hogy ennyi ideig produktívak is. Még a legjobb dolgozók is valószínűleg csupán 2-3 órát képesek ténylegesen a munkára koncentrálni egyfolytában. Az ötórás munkanap lényege, hogy rövidebb ideig, viszont kirobbanó hatékonysággal dolgoznak a kollégák.

A boldogság növeli a termelékenységet. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a boldogabb dolgozók hatékonyabbak. A boldogsághoz pedig nem kell több mint némi idő arra, hogy a szenvedélyeinknek éljünk, ápoljuk a kapcsolatainkat, több időt tölthessünk a családunkkal, aktívabban maradjunk, sportoljunk, így több energiát nyerünk érzelmileg és fizikailag is.

Kevesebb munkaóra = nagyobb koncentráció. Ha kevesebb (de elég) időt kapunk egy feladatra hajlamosabbak vagyunk jobban gazdálkodni vele – és nem kapkodásról van szó. A kutatások szerint a rövidebb munkaidő egyszerűen rákényszeríti a dolgozókat a jobb időgazdálkodásra, hiszen muszáj jobban priorizálni, hogy mi az, ami igazán fontos. Nem a munkaidő alatt nézünk utána, hogy mit főzzünk vacsorára, vagy mi legyen az esti program, a hangsúly az ésszerű és gyors idő és feladatbeosztáson van.

Ugyanakkor az alapító is bevallja, hogy bizony vannak napok, amikor több munkára van szükség akár a korábbi 8-nál is. De az alapvetően elégedett és elkötelezett dolgozók szükség esetén zokszó nélkül lenyomnak néhány túlórás napot.