Egyre több a vezetői pozícióban álló nő a világban: mint közöltük, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) friss felmérése szerint a világ országainak nyolcvan százalékában emelkedik a női főnökök aránya. Magyarország ebben a tekintetben a középmezőnyben van, a nők 35,7 illetve 38 százalékos arányával a női közép- és felsővezetők, illetve menedzserek arányával. (Ugyanakkor női cégtulajdonosok a régió országai közül Magyarországon vannak a legnagyobb arányban.)
A női vezetők arányának emelkedése örvendetes esemény, mivel a nők több vezetői készségben is jobb helyezést érnek el, mint a férfiak, így jobb a megítélésük olyan területeken, mint a példamutató vezetői attitűd, a nyílt és transzparens kommunikáció, a hibák elismerése, valamint a hatékony motiváció, mindezekre pedig hatalmas lenne az igény a megváltozott üzleti környezetben.
A tapasztalat megöli az ambíciókat
Azonban egy másik friss felmérés arra is rámutat, hogy még mindig nem bomlottak le a férfiak – és elsősorban a vezetői pozícióban álló férfiak – előítéletei a női munkatársakkal szemben. A Bain & Company tanácsadó cég kutatásának adatai alapján ugyanis habár a női pályakezdők lényegesen motiváltabbak és ambíciózusabbak, mint férfitársaik, már öt év munkaviszony után reményeik és önbizalmuk meredeken lezuhan, míg a férfi munkavállalók ambíciója szinte csorbítatlan marad.
A női végzősök 43 százaléka dédelget vezetői ambíciókat szemben a férfiak egyharmadával, ám az első öt év után a nőket valósággal sokkolják a munka világában tapasztaltak: öt év múlva ezért csak 16 százalékuk lépne tovább vezetői pozícióba, amíg a férfiak ambíciói lényegében változatlanok maradnak. A felméréshez ezer férfit és nőt vizsgáltak meg többéves időkeretben, méghozzá jellemzően gyermekteleneket.
Se példakép, se motiváció, se támogatás
A felmérésben részt vevő nők ugyanis kifogásolták, hogy a vezetői pozíciókban lévőknél úgy látják, hogy a magánélet háttérbe szorul a munka mögött. A vezetőkről kialakult „győztestípus” képnek sem érzik, hogy képesek lennének megfelelni: a nők közül csak minden negyedik állítja, hogy ehhez megvannak a kvalitásai, míg a férfiak magabiztosabbak: harmaduk képesnek érzi magát egy cég irányítására.
A nőknek közvetlen felettesükkel sem sikerül zöld ágra vergődniük: míg a pályakezdők 64 százaléka állítja, hogy felettese támogatja, addig néhány év alatt ez 44 százalékra süllyed. A férfiak esetén ezzel szemben csak alig néhányan ábrándulnak ki közvetlen felettesükből: 95-ről 56 százalékra csökkent az így nyilatkozók aránya a vizsgált öt éves időszakban.
A példaképek esetén viszont mindkét nem egyenlően áll: rosszul. Mind a férfi, mind a női munkavállalók harmada nyilatkozott úgy ötéves munkaviszony után, hogy nem talált megfelelő példaképet, jelentős részük szerint pedig a vállalkozásnál, ahol dolgoznak, nincs is ilyen. Csak harmaduk érzi úgy, hogy főnöke példát mutat számára. Ezért a legsürgősebben egy dologra van szükség egy modern vállalatban: valakire, aki képes motiválni a munkatársakat.
