„Fontos lenne, hogy a gazdaság szereplői tisztában lehessenek a keretszabályokkal, és ne kelljen attól tartaniuk, hogy egy ügyletüket a jövőben jóhiszeműségük ellenére elégtelennek, hibásnak ítéli meg a hatóság.” – mondta Jancsa-Pék Judit a LeitnerLeitner vezető tanácsadója, a Magyar Adótanácsadó és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének konferenciáján.
A magyar bíróságok 2011-2012-ben négy ügyben fordultak az Európai Unió Bíróságához, melyekben 2012-2013 folyamán hirdetett ítéletet a luxemburgi testület. Az EU bírósági ítéletek jelentősége abban áll, hogy azok az EU tagországokban, így Magyarországon is közvetlenül alkalmazhatók és hivatkozhatók. A nemzeti jogszabályok felülvizsgálatát testesítik meg az irányelveknek, az áfa esetben az Áfa Irányelveknek megfelelően. A bíróság az elé került magyar ügyekben rendre éles kritikával illette a magyar adóellenőrzési gyakorlatot és a magyar adóhatóság eljárását áfával kapcsolatos ügyekben a közösségi joggal többszörösen is ellentétesnek minősítette. (Pedig ez az adónem valóban melegágya a visszaéléseknek.)
A belföldi ügyekben például leszögezte, hogy a jóhiszeműen eljáró adóalannyal szemben nem lehet az objektív felelősség elvét alkalmazni. Tehát a jóhiszemű adóalanytól üzleti partnere által elkövetett szabálytalanságok miatt az áfa levonási jog nem tagadható meg. Problematikusak a közösségen belüli adómentes termékértékesítéssel kapcsolatos ügyek is, ahol a fő gondot az okozza, hogy továbbra sem tisztázott milyen módon és dokumentumokkal igazolható az adómentes kiszállítás.
A Piac & Profit szakértői segítségével összeszedtük, mit tegyünk, és mit ne tegyünk ellenőrzés esetén.
A magyar adóhatóság az EU bírósági ítéletek hatására 2013 júliusában ugyan kísérletet tett arra, hogy a határon átnyúló ügyletek esetében meghatározza a magyar eladók adómentes értékesítésének feltételrendszerét, kiadott egy adóhatósági iránymutatást a „termék más tagállamba történő kiszállításának igazolási módjáról”. Ez az iránymutatás azonban inkább növelte a külkereskedő vállalkozók és adótanácsadóik kétségeit, ugyanis elsősorban arról szól, hogy mely bizonyítékokat nem fogad el az adóhatóság. Továbbá az iránymutatás sem az EU Bíróság, sem a Kúria ítéleteinek nem felel meg maradéktalanul, különösen ez utóbbi 2013 őszén meghozott ítéletének. Ugyanakkor a magyar adóhatóság semmilyen iránymutatást nem adott ki a belföldi ügyletek vonatkozásában.
Az is probléma, hogy a kormányzat nem nyújt hatékony segítséget a jóhiszemű adóalanyoknak abban, hogy üzleti partnerük adóalanyiságát gyorsan, egyszerűen és megbízhatóan ellenőrizzék, miközben sokszor a nyilvános adatok ellenőrzését nem tartja elégségesnek. Nem könnyű például olyan minden adatot megbízhatóan tartalmazó, ingyenes információs tárhelyet találni, nincs olyan alkalmazás sem, ahol a személyazonosságot ellenőrizni lehetne. A közösségi adószámok lekérdezése kevés információt tartalmaz, és egy másik tagállami adóalany cégadatainak elérhetősége sem biztosított. Mivel az értékesítési láncban résztvevő adóalanyok egymástól is függnek, a partner mulasztása vagy csalárdsága okán a becsületes fél is az adóhatóság célkeresztjébe kerülhet, különösen, ha jóhiszeműségét nem tudja alátámasztani.
