A kis- és középvállalkozásokról szóló törvény (Kkv törvény) egyik rendelkezése szerint a magyar hatóságoknak a kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén bírság kiszabása helyett figyelmeztetést kell alkalmazniuk. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) több határozatában sem alkalmazta ezt a szabályt. A Kúria ezzel kapcsolatban a múlt héten hozott ítélete egyértelművé tette, hogy nem lehet szűkítően értelmezni a mentesítő rendelkezést és kimondta, hogy ha valamely hatóság egy kis- és középvállalkozásnak minősülő vállalkozásnál jogsértést állapít meg, akkor a törvényben foglalt kivételektől (ld. keretes írásunkat) eltekintve első körben nem lehet a kkv-t bírsággal sújtani.

A kkv szektornak kedvező kivételeket és első jogsértés esetén bírságolási tilalmat megállapító jogszabályi rendelkezés bevezetésének jogalkotói indoka eredetileg az volt, hogy a foglalkoztattak 80%-ának munkát adó, az adó és járulékok nagyobb hányadát befizető kis- és középvállalkozások tőkeerejét növeljék és ösztönözzék a kkv szektor résztvevőit több személy foglalkoztatására. Ennek érdekében a törvényalkotó hozzáállását is meg kellett változtatni a kkv szektorhoz. A Kúria egy adatvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos ügyben hozott friss ítélete alapján megerősítést nyert, hogy a kkv szektorba tartozó vállalkozás első jogsértés esetén nem sújtható adatvédelmi bírsággal, hanem csupán figyelmeztetésben lehet részesíteni.

Ezen ítélet kapcsán volt segítségünkre dr. Horváth Katalin, a Sár és Társai Ügyvédi Iroda elektronikus kereskedelemmel foglalkozó ügyvéd partnere annak eldöntésében, hogy nem minősülhet-e a nagyvállalatok szempontjából hátrányos megkülönböztetésnek az, ha a nagyvállalati szektort a jogalkotó kizárja a bírságolási tilalom által nyújtott kedvezményből? A kkv szektornak adott bírságolási kivétel pusztán pozitív diszkrimináció, egy főszabály alóli kivétel egy csoportnak a könnyebb boldogulás érdekében, vagy a nagyvállalati szektor oldaláról nézve hátrányos megkülönböztetés?

Kép:PP archív

Nem az elrettentés a cél

A miniszteri indokolás szerint a törvényhozás szándéka eredetileg az volt, hogy a szakhatósági ellenőrzéseket végző szervezeteket érdekeltté tegyék abban, hogy magas bírságot szabjanak ki, saját működési költségeik kiegészítése céljából. A törvényhozó ezt a célt azonban módosította, és kifejezetten deklarálta, hogy a hatósági eljárások szándéka nem az elrettentés, hanem elsősorban az állampolgárok jogkövető magatartásra való nevelése. "Ennek érdekében indokoltnak látta a kkv szektor esetében az első jogsértés esetén figyelmeztetés alkalmazását és a bírságolástól való eltekintést, kivéve többek között a nagyobb vagyoni előnnyel járó adó és vám ügyeket" – mondta el kérdésünkre dr. Horváth Katalin.

A kkv szektornak biztosított bírságolási tilalom azokra a vállalkozásokra alkalmazandó, amelyek legfeljebb 249 főt foglalkoztatnak, és éves nettó árbevételük nem éri el az 50 millió eurót, azaz megközelítőleg 15,5 milliárd forintot (lásd keretes írásunkat). A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy az első jogsértés esetére előírt bírságolási tilalomból elsősorban a 9 főnél kevesebbet foglalkoztató mikrovállalkozások profitálnak, őket érinti a legnagyobb tömegben a kivétel.

Többség, vagy kisebbség?

Felmerül azonban a kérdés, hogy nem sérti-e a nagyobb vállalatok érdekeit a szabályozás, nem minősül-e hátrányos megkülönböztetésnek a nagyvállalatokkal szemben az, hogy ők nem részesülnek ebben a kedvezményben? A jogszabály adta kivétel hivatalos indokolása a kkv szektor mint a legmagasabb foglalkoztató védelme, a munkahelyek megóvása. A szabály másik indoka a hatósági hozzáállás megváltoztatása volt, vagyis, hogy a szakhatóságok ne legyenek érdekeltek a bírságolásban. Ezen indokolás alapján kérdésként vethető fel, hogy a nagyvállalati szektorban vajon miért nincs szükség a szakhatósági hozzáállás megváltoztatására, vagy a foglalkoztatottság növelésére, a munkahelyek megtartására?

„Mivel a kkv szektorban lévő vállalkozások adják a foglalkoztatás 80%-át, ezek a cégek tavaly összesen közel 45 ezer milliárd forint árbevételt értek el, a teljes vállalkozási szektor teljesítményének 58%-át, így gazdasági teljesítményben és foglalkoztatási súlyban a kkv szektorba tartozó vállalkozások képezik a többséget a nagyvállalatokkal szemben. Vagyis a többségnek és nem a kisebbségnek kedvez a jogszabály, amely így inkább nevezhető főszabálynak, mintsem az alóli kivételnek” – emelte ki dr. Horváth Katalin a Piac & Profitnak adott állásfoglalásában.

Egyenlő bánásmód: a cégek között is alkalmazni kell

Az esélyegyenlőséget és diszkrimináció tilalmát a vállalkozások esetében is ugyanúgy alkalmazni kell(ene), mint állampolgároknál. A vállalkozások között éves árbevételük, a foglalkoztatottak száma, illetve a mérlegfőösszeg szerinti különbségtétel a vállalkozások vagyoni helyzete szerinti megkülönböztetést jelent. A kérdés az, hogy vajon ez a megkülönböztetés pozitív diszkrimináció alá tartozik-e, vagy hátrányos megkülönböztetésnek minősülhet?

Az egyenlő bánásmódról szóló törvény kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelménye alapján a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni. Az egyenlő bánásmód követelményét a magyar állam és a hatósági jogkört gyakorló szervezetek is kötelesek betartani eljárásaik és intézkedéseik során, vagyis adott esetben az állam a törvényhozási tevékenységében, a jogszabályok meghozatala során, a szakhatóságok pedig az eljárásuk során kötelesek a diszkriminációtól tartózkodni.

Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti az esélyegyenlőségi jogszabály szerint a közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés. Az esélyegyenlőségi törvény az Alaptörvénnyel összhangban diszkriminációnak minősít minden olyan rendelkezést, amelynek eredményeként egy csoport vagyoni helyzete, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.

Előnyös, vagy hátrányos?

A törvény csak az olyan intézkedéseket, feltételeket, gyakorlatot nem tekinti diszkriminációnak, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, vagy amelynek egyébként tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Ugyanígy nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha az törvényen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól. Ebben az esetben sem sérthető azonban alapvető jog, nem biztosítható feltétlen előny, és nem zárható ki az egyéni szempontok mérlegelése.

Ha jobban megnézzük a kkv szektornak adott bírságolás alóli kivételt, kiderül, hogy valószínűsíthetően nem felel meg a fenti feltételeknek, azaz nem minősül jogszerű előnyben részesítésnek, mert:

1. a vállalkozások vagyoni helyzete (éves árbevétele, mérlegfőösszege) és egyéb jellemzője (foglalkoztatottak száma) alapján tesz különbséget a vállalkozások között;
2. az ide nem tartozó vállalkozások kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek, mivel nekik az első jogsértés esetén is kell bírságot fizetniük;
3. a nagyvállalatok sok esetben ugyanazon ipari, piaci szegmensben összehasonlító helyzetben vannak az azonos szegmensben tevékenykedő kkv-kal;
4. a nagyvállalati szektor jogainak ilyen korlátozása nem elkerülhetetlen, a korlátozás nem alkalmas a miniszteri indokolás szerinti cél megvalósítására, vagyis a kkv szektor tőkeerejének növelésére, és nem jelent közvetlenül összefüggő ésszerű indokolást sem, mivel a jogsértésekre kiszabható bírság tilalma nincs közvetlen ok-okozati összefüggésben a vállalkozások tőkeerejével,
5. a bírságolási tilalom nem egy külön társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, hiszen a kkv-k köre mint statisztikailag bizonyítottan a gazdasági teljesítmény és a foglalkoztatottság nagy részét, többségét adó csoport eleve e többség miatt nem rendelkezik esélyegyenlőtlenséggel a gazdasági teljesítmény tekintetében kisebbségben lévő nagyvállalati szektorhoz képest,
6. nem határozott időre, vagy feltétel bekövetkeztéig szól a bírságolás alóli kivétel, hanem a jogszabály fennállásáig, vagyis addig, amíg a szabály jogpolitikai indoka nem változik,
7. nem enged semmilyen egyéni mérlegelést, az egyéni körülmények, szempontok figyelembe vételét kifejezetten kizárja a jogszabály.

A fentiek alapján azt lehet mondani, hogy a Kúria legutóbbi ítélete, amely kimondta, hogy a kkv szektorba tartozó vállalkozás nem sújtható adatvédelmi bírsággal, önmagában megfelel az alapul vett hatályos jogszabályoknak. A kúriai ítélet alapját képező jogszabály esetében viszont erősen vitatható, hogy az pozitív diszkriminációnak minősülhet, sokkal inkább tekinthető a nagyvállalati szektor oldaláról nézve hátrányos megkülönböztetésnek. „A megoldás az lehetne, ha a nagyvállalatokra is kiterjesztenék a bírságolási tilalmat a kkv szektorral azonos módon, a vállalkozás vagyoni helyzetétől függetlenül és az esélyegyenlőségi törvénynek megfelelően teret engednének az egyéni szempontok mérlegelésének a bírság kiszabására irányuló hatósági, bírósági eljárásokban” – összegezte dr. Horváth Katalin.