A székesfehérvári törvényszék a Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogvitájával kapcsolatban azzal a kérdéssel fordult az uniós igazságszolgáltatási fórumhoz, hogy az EB állapítsa meg: a szóban forgó különadó összhangban van-e az uniós joggal.
A Hervis jogászai szerint ugyanis az azonos vállalatcsoportba tartozó, más tagállamokban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat hátrányosan érintő adó a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ez a helyzet állhatott elő a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett magyar adó esetében, mivel e társaságoknak csoportszinten összevont árbevételük alapján kell megfizetniük az adót.
A Hervis Magyarországon sporteszközöket értékesítő üzleteket működtet, és olyan vállalatcsoport részét képezi, amelynek az anyavállalata (a SPAR Österreichische Warenhandels AG) más tagállamban rendelkezik székhellyel. A magyar jogszabály szerint a Hervis köteles megfizetni az e vállalatcsoportba tartozó valamennyi vállalkozás által fizetendő különadó egy részét. E jogszabály alkalmazása azonban azzal jár, hogy a Hervist egyértelműen magasabb átlagos adómérték terheli annál, mint amely a kizárólag a saját üzletei árbevételéből álló adóalap szerint alkalmazandó lenne.
Mivel az adóhatóság elutasította a Hervis arra irányuló kérelmét, hogy mentesítse a különadó alól, a Hervis keresetet indított Magyarországon. A nemzeti bíróság azt kérdezte a Bíróságtól, hogy a különadóra vonatkozó magyar szabályozás összeegyeztethető-e a letelepedés szabadságával és az egyenlő bánásmód elvével, amennyiben potenciálisan hátrányosan megkülönböztető hatásokkal bír azon adóalanyok irányában, amelyek valamely vállalatcsoporton belül egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társaság kapcsolt vállalkozásai.
Mai ítéletében a Bíróság kimondta, hogy a különadóra vonatkozó magyar jogszabály elhatárolja egymástól az adóalanyokat attól függően, hogy valamely vállalatcsoportba tartoznak-e vagy sem. Noha nem hoz létre közvetlen hátrányos megkülönböztetést (a különadót azonos feltételek mellett vetik ki a Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytató valamennyi társaságra), ezen elhatárolási szempont azzal a hatással jár, hogy hátrányos helyzetbe hozza a kapcsolt vállalkozásokat azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek nem képezik valamely vállalatcsoport részét.
A Bíróság megállapítja, hogy ezen erősen progresszív adómértéknek az összevont árbevételből álló adóalapra történő alkalmazása azzal a veszéllyel jár, hogy hátrányosan érinti a vállalatcsoportba tartozó, más tagállamban székhellyel rendelkező társaságokhoz kapcsolt vállalkozásokat. A Bíróság ellenben a kérdést előterjesztő bíróság feladatává teszi annak vizsgálatát, hogy a magyar piacon ez a helyzet valósul-e meg. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell állapítania, hogy a magyar jogszabály a társaságok székhelyén alapuló olyan közvetett hátrányos megkülönböztetést vezet be, amelyet nem igazolnak közérdeken alapuló kényszerítő indokok.
(Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.)
