Az utóbbi években megnőtt az előzetes ármegállapítási eljárás kérelmeinek száma, nem utolsósorban az eljárási díjak mérséklődése miatt, de azért is, mert az eljárás komoly előnyökkel jár egy vállalkozás számára. Az előzetes ármegállapítási eljárás (ismertebb nevén „APA”) 2007. január 1-je óta kérhető Magyarországon. Az eljárás lényege, hogy az adózó az adóhatóságtól kéri egy bizonyos, kapcsolt féllel (felekkel) kötött szerződés árazásának megvizsgálását, illetőleg megerősítését. Amennyiben az adóhatóság megfelelőnek tartja a bemutatott tények és körülmények alapján az ügylet árazását, határozatban állapítja meg a szokásos piaci árat – írta legfrissebb blogbejegyzésében Hegedüs Sándor, az RSM-DTM adóüzletág vezetője.
Az adózó számára egy sikeres APA-eljárás az adókockázatok csökkenésével, illetve hosszú távú kiszámíthatósággal és tervezési lehetőséggel jár. A határozat érvényességi ideje alatt nem szükséges transzferár-nyilvántartást készíteni, illetve ha a szerződés/körülmények nem változnak, az adóhatóság nem kifogásolhatja az árazást. Amennyiben két- vagy többoldalú az eljárás, az ügylet tekintetében nem áll fenn a kettős adóztatás veszélye sem. Fontos tudni, hogy mire ügyel a NAV a transzferár ellenőrzésénél!
Az eljárás típusa lehet:
– unilaterális (egyoldalú eljárás a magyar adóhatósággal),
– bilaterális (a magyar és egy külföldi állam adóhatósága között lefolytatott), illetve
– multilaterális (a magyar és több ország adóhatósága között lefolytatott).
A határozat érvényességi ideje legalább 3 és legfeljebb 5 év. Az adózó kérelmére az érvényességi idő egy alkalommal 3 évvel meghosszabbítható.
Milyen szerződésekre köthető?
Az APA-eljárást egyfelől jövőben kötött ügyletekre, másfelől olyan szerződések esetében lehet kérni, amelyek alapján a kérelem benyújtásának időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik (a megkötés időpontjától függetlenül).
Az Art. értelmében folyamatos teljesítésűnek minősül az a szerződés/ügylet, amelyet legalább 6 hónap időtartamra kötöttek, és amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik, vagy hitelkeret fenntartására vonatkozik, vagy folyamatos rendelkezésre állást ír elő.
Az APA-eljárás lefolytatásáért az adóhatóságnak fizetendő díj mértéke a szokásos piaci ár – illetőleg a megállapított ártartomány alsó és felső értékeinek középértéke – 1 százaléka, ha a szokásos piaci ár összegszerűen megállapítható.
A díj mértéke több tényezőtől függ:
a) Egyoldalú eljárás esetén
legalább 500 ezer Ft és legfeljebb 5 millió Ft, ha a szokásos piaci árat az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével, vagy a költség és jövedelem módszerével meg lehet állapítani, illetve
legalább 2 millió Ft és legfeljebb 7 millió Ft, ha a szokásos piaci ár a három hagyományos módszertől eltérő módszer alapján állapítható meg,
b) Kétoldalú eljárás esetén legalább 3 millió Ft és legfeljebb 8 millió Ft,
c) Többoldalú eljárás esetén legalább 5 millió Ft és legfeljebb 10 millió Ft.
Ha a szokásos piaci árat – vagy ártartományt – összegszerűen nem lehet megállapítani, a díj az adott eljárástípusra vonatkozó díjtartomány minimumával egyező összeg.
Meddig tart az eljárás lefolytatása, és mi a menete?
Az Art. értelmében az adóhatóságnak 120 napja van az eljárás lefolytatására, amely kétszer 60 nappal meghosszabbítható. A határidőbe nem számít bele a külföldi állam adóhatóságával történő egyeztetés, a valódiságvizsgálat időtartama, illetve a hiánypótlás.
Az adózónak lehetősége van az eljárás megkezdését megelőzően anonim módon egyeztetni az adóhatósággal a szerződés/ügylet részleteiről, az eljárás módjáról és lehetséges kimeneteléről (az egyeztetés kimenetelének nincs kötőereje). Ezt követi egy hivatalos egyeztetés az adóhatóság és az adózó között, majd a kérelem és a szükséges iratok elkészítése és benyújtása (külön rendelet szabályozza a benyújtandó dokumentumok körét). Ezután következik az adóhatóság részéről a valódiság és a körülmények vizsgálata, esetleges hiánypótlásra felszólítás, nem egyoldalú eljárás esetén nemzetközi megkeresés, további egyeztetés az adózóval (amennyiben szükséges), végül pedig a döntés az elfogadásról (határozathozatal), illetve elutasításról.
