A hegyközségi járulék mértékét és felhasználásának célját - a választmány javaslata alapján - minden év május 31-ig a közgyűlés határozza meg. A hegybíró a kivetett járulékot az érintettekkel határozatban közli. A hegyközségi járulék alapja a szőlőtermelőknél az ültevény területe és a megtermelt szőlő mennyisége. A borászati termelőnél a járulékot az általa művelt szőlőültetvény területe és a feldolgozott szőlő-, valamint bor mennyisége határozza meg.
A szőlészeti és borászati felvásárló pedig a felvásárolt szőlő, must, illetve bor mennyisége alapján fizeti a járulékot. A szőlészeti termelőnek nem kell hegyközségi járulékot fizetni azon megtermelt szőlőmennyiség után, amelyet borászati termelőnek, vagy szőlészeti és borászati felvásárlónak értékesített. (A borászati szabályozás is módosult!)
A törvény másik kiegészítése szerint az illetékes miniszter - a hegyközségi szervezetek tisztújításának felügyeletére, továbbá a hegyközségek működésének elősegítésére - miniszteri biztost nevezhet ki.
A miniszteri biztos jogosult - egyebek mellett - részt venni a hegyközségi szervezetek közgyűlésén és más testületi ülésén, továbbá jelentést, tájékoztatást kérhet a hegyközségi szervezetek tisztségviselőitől, valamint a hegyközségi szervezetekkel foglalkoztatási vagy megbízási jogviszonyban levő személytől. A biztos feladata még a hegyközségi szervezetek tisztújításának az elősegítése. Ebben a körben javaslatokat, módszertani ajánlásokat tehet, és intézkedéseket kezdeményezhet.
Tavaly óta nőtt a hegyközségek szerepe
A szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény alapján 2013. augusztus 1-jétől az ültetvénytelepítési és -kivágási jogok átkerültek a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól a hegyközségekhez. Jelentősen nőt a helyi hegybíró szerepe. A módosítással a műveletlen ültetvényeken újra lehet gazdálkodni. Az elhagyott ültetvényeknél a szabályozás csak a legvégső esetben engedélyezi a kivágást, így elkerülhető, hogy szőlőterületeink tovább csökkenjenek.
