A szabadság pénzbeli megváltása
A munkajog igazi „szent tehene” a szabadság pénzbeli megváltásának tilalma, amelytől sem a felek megegyezése, sem kollektív szerződés nem térhet el. Az egyetlen kivétel, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnéséig az időarányos szabadságot nem kapta meg természetben. Ekkor azt pénzben kell megváltani, tehát kifejezetten kötelező a pénzbeli megváltás. A szigorú tilalom célja, hogy a szabadság rendeltetése felett őrködjön. A szabadság ugyanis elsősorban nem vagyoni juttatás a munkavállaló számára, hanem a rendszeres pihenésen keresztül az egészségét, magánéletét hivatott védeni. Ezeket pedig nem pótolhatja önmagában a szabadságra fizetendő juttatás megtérítése. A tilalom megkerülésére, fellazítására nincs lehetőség – hívta fel a figyelmet Kártyás Gábor munkajogász az Adó Online-on megjelent szakértői cikkében.
Szabadság egy fél napra
Reggeli orvosi vizsgálat, elintézendő ügy az okmányirodában, kora délutáni indulás pénteken egy hosszú hétvégére: számos esetben indokoltnak tűnik, hogy a munkavállaló csak egy fél napra kérjen szabadságot. Így a munkáltatónak sem kell egy egész napra nélkülöznie a munkaerőt, a munkavállaló pedig takarékoskodhat az évi pár nap fizetett távollétével. Ez azonban mégis tilos.
Előrehozható-e a szabadság a következő évről?
A szabadsággal való gazdálkodás során mind a munkavállaló, mind a munkáltató oldaláról felmerülhet az igény, hogy a tárgyévi szabadságot a jövő évi szabadság előrehozásával pótolnák ki. Ha kellő bizalmi viszony van a felek között, és teljesen valószínűnek látszik, hogy a munkaviszony a következő évben is fennáll majd, ez jó megoldásnak tűnik. Ráadásul első olvasatra törvényi tilalom sincs rá. Ugyanakkor a szabadság tárgyévi kiadására vonatkozó kötelezettség azt is magában foglalja, hogy előre sem lehet hozni a szabadságot a tárgyévet követő évről.
