A web 2.0 „szakma” jelentős része már IwIwen jelölte be első barátnőjét, úttörés vagy cserkészés helyett fórumokon próbálgatta személyiségét, vagyis belülről ismeri az információs társadalom egy minden eddiginél gyorsabban változó, heterogénebb arcát. (Nem mindegy, melyik közösségi oldalt használjuk.) Ami pedig nyilvánvaló, azt a legnehezebb elmagyarázni, ezért sok „külsős" vállalatvezető úgy érzi, hogy a közösségi oldalak számára valamilyen ismeretlen, felderítetlen területet jelentenek, ezért gyakran komoly tévhitekkel találkozhatunk a közösségi oldalak hasznossága, használata kapcsán. Szakértőnk néhány gyakori félreértés tisztázására vállalkozik:
1. A Facebook a webmarketing Szent Grálja
Nem, vagyis ennél azért árnyaltabb a kép. Természetesen igaz, hogy a közösségi felületeken könnyebben, a megfelelő merítéssel gyorsabban és nagyobb mennyiségben érhetjük el célközönségünket, de ezen a ponton kisebb szemléleti szakadék tátong. A klasszikus marketingeszközökön edzett kezek itt már vágják is a kuponokat, pedig nagyon nem kellene, mivel a közösségi média kiaknázhatósága elsősorban a brandépítésben áll.
Ennek több oka is van. Egyrészről a Facebookon fellelhető tartalmak nagyobbik fele személyes jellegű, így a felhasználók is más elvárásokkal fordulnak felé, mely elvárások között nem feltétlen szerepel a direkt rekláméhség. Másrészről meg hol dől el egy vásárlás? Valahol ott, amikor ráébredünk potenciális vásárlói mivoltunkra, és az adott termékről kialakított képet mérlegre helyezzünk annak árával. Ez az eleve értékesítésre szánt oldalon szükségszerűen megtörténik, nem kell megkettőzni. Ha közönségünket már a Facebookon, vagyis boltunk kirakata előtt őrlődésre kényszerítjük, megfosztjuk magunkat a tiszta érvelés lehetőségétől.
Pedig a legnagyobb közösségi oldalon hirdetni lassan kötelező. Az aktuális álláspont szerint ugyanis 1-2 százalékra szeretnék csökkenteni az oldalak elérését, tehát ha oldalunknak 100 követője van, automatikusan csak 1-2 felhasználó hírfolyamában jelennek meg bejegyzéseink. A végeredmény természetesen nem ennyire gyászos, hiszen a feliratkozók közti továbbterjedés még mindig értékelhető elérést generál, de ahogy azt az elmúlt pár napban többen kijelentették: vége a potyázásnak. (Itt olvashat a ragályos tartalom titkáról!)
Valamivel jogosabb panasz, hogy a Facebook még mindig nem tudta tökéletesen integrálni fizetett hirdetéseit az organikus tartalmak közé. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a legtöbb kampány nem ettől lesz sikertelen. A hirdetések létrehozására szolgáló felület felhasználóbarát kialakítása, könnyű kezelhetősége azt sugallhatja, csak pár kattintásra vagyunk a dinamikusan növekedő rajongó tárbortól. Ez azonban csalóka ábránd. Az oldal bal alsó sarkában fogaskerék alá rejtett „Advanced options” gombra kattintva, majd a „More Demographics” legördülő megnyitásával szép lassan kirajzolódik egy részletes stratégiát és piaci ismeretet igénylő rendszer képe. A valódi félreértés épp az, amikor azt gondoljuk, hogy a Facebook helyettünk végzi el a kommunikáció legnehezebb részét: a tervezést. (Ráadásul rengeteg olyan kampánytípus van, amit a legtöbb cég nem is ismer.)
3. Nincs szükség marketingesekre
Nem arról van szó, hogy a webkettes kommunikáció valamiféle misztikus, csak a beavatottak számára értelmezhető tudomány, bárki képes egy értelmes és sikeres Facebook-oldal üzemeltetésére. A kérdés az, van-e havonta egy hetünk, amit trendkövetéssel, a folyamatosan fejlődő eszközök és lehetőségek kitanulásával, tartalomgyártással, piackutatással akarunk eltölteni? Ha nincs, akkor talán ideje szakértő segítségét kérni.
Marczis Balázs
