Március 15-ig kell befizetni a helyi adók előlegét, illetve első részletét, május 31. pedig a helyi iparűzési adó (hipa) bevallásának határideje. 2015-től bármelyik település bármilyen adótárgyra kivethet sarcot, amelyre nem terjed ki a törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adóból származó bevétel az önkormányzat költségvetését gyarapítja. (Éppen ezért egyre több önkormányzat fogja bevezetni ezeket, mert enélkül nem tudják finanszírozni a kiadásaikat.) Bár még kevés önkormányzat élt a lehetőséggel, a rövid életű zalaapáti ebadó, a beharangozott óbudai giccsadó vagy a Pilisjászfalun tervezett lóadó, szép példái a kreatív gondolkodásnak.
A települési adók tekintetében a legtöbb kritikát a földadó váltotta ki, amelyet sok önkormányzat – bár messze nem az összes – a községhez tartozó mezőgazdasági hasznosítású termőföldek aranykorona-értékére számítva vetett ki. Ezt az adónemet azonban végül több bírósági döntés is felülírta: a végső szót tavaly decemberben a Kúria mondta ki, amikor megsemmisítette a földadóról szóló balmazújvárosi rendeletet. Az indoklás szerint Balmazújvárosban a mezőőri járulék mellett vezették (volna) be a földadót, így – törvényellenes módon – kétféle közterhet kapcsoltak a földtulajdonhoz. A döntéssel viszont nem zárták ki a lehetőségét, hogy a termőföld „földadó tárgya” lehessen. Vagyis egyelőre lekerült a térképről, de bármikor újra előránthatja egy polgármester.
Számos más helyi adóval azonban muszáj számolni.
Hipa: a legnagyobb teher
A jelenlegi adók között az egyik legrégebbi a helyi iparűzési adó, amelyet a településen bejelentett vállalkozások fizetnek a nettó árbevétel alapján. Ennek mértéke településenként eltérő, van, ahol egyáltalán nem vet ki a képviselőtestület, van, ahol viszont két százalékos terhet jelent a cégeknek.
A sokat vitatott hipa komoly teher, de úgy tűnik, a korábbi tiltakozások ellenére – a kifogásolók egészen Brüsszelig mentek, ám az Európai Bíróság 2007-es ítéletében kimondta, hogy az adónem nem ellenkezik az uniós joggal – velünk marad. Legfeljebb a különféle adóalap-csökkentési lehetőségekkel élhetünk. Mérsékelhetjük a terhet az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értékének együttes összegével, az alvállalkozói teljesítések értékével, az anyagköltséggel. Ehhez a csomaghoz kaptak 2016-tól egy kis könnyebbséget a fuvarozó cégek, amelyek immár az útdíj egy részét is leírhatják az iparűzési adóalapjukból.
Több önkormányzat megengedi az egyéni vállalkozóknak, hogy a nettó árbevétel alapján számított adóalap helyett fix összegű hipa-t válasszanak. Ez főként azoknak jelent könnyebbséget, akik nem akarnak fáradni külön könyveléssel, és inkább az egyszerűen tervezhető költséggel kalkulálnának.
Telekadó, építményadó
Ahol igazán érdemes nézni az apró betűs részt is, az a telekadó vagy az építményadó. A közhiedelemmel ellentétben a telekadó nem az üres építési telkekre vonatkozik, hanem elvileg minden belterületi, magánszemély vagy cég által tulajdonolt területre. A szabályozás érdekessége a mentesség megállapításában rejlik: Kalocsán például a hobbitelkeken épült hétvégi házak vagy a külterületi üdülők mentesek a telekadótól, míg Bazsal csak az 1000 négyzetméteres telek felett veti ki ezt a sarcot, Egerág pedig az építési tilalom alatt álló telkekre ad mentességet.
A szabályozó önkormányzatok gyakran más adónemekhez, így az építményadó kötelezettségéhez kötik a telekadó mentességét, aminek helyi szabályaiban azonban már önmagában elveszhet a vállalkozó. Zsombó például a 20–30 méter magasságú építményekre vet ki települési adót, kivéve, ha azok egyházi tulajdonban állnak. Kiskunhalason a magánszemélyeknek nem kell építményadót fizetniük, Egyházasharasztin viszont a nem lakás céljául szolgáló építmények mentesülnek az adókötelezettség alól.
