A 2008-as válságot megelőzően erős adóverseny jellemezte a régió országait. Az elmúlt években ugyanakkor – bár a befektetők kegyeiért folytatott harc továbbra is kiemelt szempont – a költségvetési hiány leszorítása érdekében a legtöbb országnak lépnie kellett. A megoldások eszközeikben és megközelítésükben számottevő különbözőségeket mutatnak a Mazars most bemutatott tanulmánya alapján. (Az adózási környezetre és az alapvető versenyképességi tényezőkre vonatkozó összehasonlítás kitér Magyarországon, hazánk szomszédain és a visegrádi országokon kívül Görög- valamint Oroszországra, továbbá a volt jugoszláv utódállamokra.)
Eltérő stratégiák
Az országok egyik csoportja – köztük hazánk – a jövedelemadók csökkentéséve, s a forgalmi típusú adók emelésével próbált megoldást találni. E csoportnál a legszélsőségesebb változások Magyarországot jellemezték, de hasonló utat járt Románia is.
Az államok egy másik csoportja épp ellentétes válságkezelési stratégiát választott: a személyi jövedelemadó (szja) kulcsokat, illetve a társasági adót emelték.
E csoportba tartozik egyebek mellett Szlovákia, ahol elsőként vezeték be az egységes adókulcsot, ám északi szomszédunk az idén visszaállította a magánszemélyeknél a progresszív adóztatást, és a korábban 19 százalékos társasági adókulcsot is 23 százalékra emelték, miközben az áfa nem változott (20%).
Hasonló választ adott a válságra Ausztria is, ahol az áfa az átlagnál alacsonyabb (20%), ám a progresszív szja felső kulcsa 50 százalék, s a társasági adó is 25 százalék.
Középutas megoldások
Voltak ugyanakkor olyan megoldások is a Mazars összehasonítása alapján, amelyek minden szempontból a középmezőnyben kívántak maradni. Ide tartozik Lengyel- és Csehország.
Lengyelországban a kétkulcsos szja átlag feletti (18/32%), az áfa (23%) nem kiemelkedően magas, a társasági adó 19 százalék. Csehországban 15 százalékos egykulcsos szja-t vezettek be, de a bruttósítás miatt az effektív szja teher 20 százalék körüli, az áfa (21%) és a társasági adó (19%) pedig átlag körüli.
A volt jugoszláv államok megint más utat választottak: Montenegró, Bosznia-Herecegovina, Macedónia és Szerbia mind a jövedelemadók, mind a forgalmi adót igyekeznek az átlag alatt tartani.
Jó lenne szakítani az unortodoxiával
Arra a kérdésre, hogy melyik út tekinthető jó megoldásnak Szmicsek Sándor a tanulmányt bemutató sajtóbeszélgetésen úgy nyilatkozott, hogy zsugorodó gazdaságban bármely adópolitikai stratégia sikere bizonytalan. Ebben az időszakban a befektetői döntéseknél a gazdaságpolitika kiszámíthatósága az alapvető szempont. A bizalom visszaszerzése esetlegesen még egy vonzó adórendszernél is fontosabb.
Súlyos versenyhátrányt jelentenek Magyarországnak az élőmunkaterhek
Versenyképességi szempontból Magyarország számára hátrányt jelent, hogy a bérterhek régiós összehasonlításban továbbra is kiemelkedően magasak. Különösen 2013-tól igaz ez, amikortól már járulékplafon sincs a felső jövedelemkategóriában.
Magyarországon 100 eurónyi nettó jövedelem kifizetése, közel kétszer annyi (196 euró) költséget jelent a munkáltatónak, amely a térségben csak az utolsó helyre elegendő. (A Mazars szakértői megjegyezték, hogy a képet némiképp árnyalják a családi és egyéb kedvezmények, s persze igaz az is, hogy a különböző jövedelemkategóriákban eltérőek a sorrendek, ám az alapvetően nem változtat a helyzeten.)
Minimálbér: a középmezőnyben Magyarország
Az utóbbi évek számottevő minimálbér változásai után Magyarország az összehasonlítás alapján a középmezőnybe tartozik. Az átlagbéreknél hasonló a helyzet, a Visegrádi négyekkel egy mezőnyben áll hazánk.
