A magyar kis- és középvállalatok szegmensenként eltérő eséllyel indulhatnak a keleti nyitásban emlegetett négy geopolitikai régió országaiban. A négy világrész meglehetősen különböző termékekre tarthat igényt, így a magyar vállalatoknak alaposan meg kell fontolniuk, merre keressenek új üzleti piacokat. A Piac&Profit összegyűjtötte, mire vevők a különböző régiók.
Mit remélt Magyarország az EU-tagságtól és mi lett mindebből 20 év alatt?
Devizahitelezés, euróbevezetés, uniós pénzek, kilátások - online Klasszis Klubtalálkozó élőben Medgyessy Péterrel!
Vegyen részt és kérdezzen Ön is Magyarország korábbi miniszterelnökétől!
Joggal teheti fel a kérdést egy magyar cégvezető a „keleti nyitás" politikája kapcsán, hogy merre is induljon. A nyitásban emlegetett – és a külkapcsolatokban hangsúlyosan kezelt – négy geopolitikai régió ugyanis nemcsak földrajzi fekvésében, kultúrájában és gazdasági fejlettségében különbözik, hanem adottságaiknak köszönhetően igényeik is mások és mások.
Ebben a mind vallásilag, mind politikailag igencsak megosztott és bizonytalan régióban a magyar gazdasági kormányzat elsősorban Jordániára, Egyiptomra és Szaúd-Arábiára koncentrál. Az arab világban – elsősorban annak klimatikus viszonyai miatt – jó eséllyel indulhatnak a magyar mezőgazdasági termékek. Ilyenek a különleges, jó minőségű húsipari (elsősorban bárány, baromfi és szarvasmarha), feldolgozott vagy luxustermékek. A borokat tekintetve mennyiségben nem tudunk versenyre kelni a nálunk nagyobb országokkal, de minőségben már igen. A magyar szaktudás a mezőgazdasági technológiák, a víztisztítás vagy akár a szennyvízkezelés területén szintén keresett. Szaúd-Arábia elképesztő lehetőségeket kínál más területeken is: a következő tíz évben 88 milliárd dollárt költenek a csatorna-, a víz- és az elektromos hálózat fejlesztésére, és 10 milliárd dollárt szánnak a vasút- és 150 milliárdot a városépítésre. A fejlesztések elsősorban a gyengélkedő, ámde rendkívül jó szaktudást, mérnöki és szakembergárdát felhalmozó magyar építőipari cégeknek kínálnak beruházási lehetőségeket.
Közép-ázsiai régió
Nem ez az első lépés
A keleti piacokra való exportálásnál figyelembe kell venni a vámhatárokat és más adminisztrációs feladatokat, amelyek abból fakadnak, hogy a régió nem része az egységes európai övezetnek. A kultúrában és az üzleti gondolkodásban is éles különbségek vannak, amelyek megismerése időt és energiát igényel. A hazai kkv-k számára kihívást jelent a hatalmas megrendelési volumen is, amely ezeket a piacokat jellemzi; előfordult már nagyobb európai cégekkel is, hogy nem tudták a kínai piac mennyiségi igényét kielégíteni. Vannak állami kezdeményezések – a Nemzeti Külgazdasági Hivatal programjai, illetve a megnyíló kereskedőházak – amelyek éppen ezeken a területeken igyekeznek segítséget nyújtani, bár szívesen látnánk több támogatott lehetőséget. Az Exportkooperáció piaci alapon létrejött konzorcium, de a célja szintén az, hogy segítse a külpiaci nyitást. Arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy a hazai cégeknek első lépésként reális elképzelés a keleti nyitás. Először itthon vagy a régióban kell tapasztalatokat gyűjteni, és már felvértezve továbblépni távolabbi célországokba. Nem utolsósorban: az export nem csődvédelem! Proaktív növekedési lehetőség, de komoly kockázata van annak, ha bajban lévő vállalat próbál így túlélni.
Gyurácz Németh Iván partner, M27 ABSOLVO
A politika elsősorban a kaukázusi országokra, ezen belül az óriási gázkészletekkel rendelkező Azerbajdzsánra és a stratégiailag fontos Grúziára, valamint a szintén földgázban és kőolajban gazdag Kazahsztánra koncentrál. A kormányzati szándék szerint Magyarország elsősorban a mezőgazdasági technológiák, az agrárképzés, a vízgazdálkodás és az építőipar területén fonhatja szorosra az együttműködést. A magyar cégek számára perspektivikus terület itt az infrastruktúra fejlesztése (így az út-, vasút- és a hídépítés), a várostervezés, az energiaipari együttműködés, a közlekedésigép-gyártás, a szélesebb értelemben vett vízgazdálkodás, a mezőgazdaság területén a vetőmag-, illetve élőállatexport, a technológiakivitel, a gyógyszeripar és az orvostechnikai ágazatok. Kiemelten fontos szerepet kaphat a modern technológiákat, eljárásokat bemutató szakképzésben, oktatási anyagok, segédeszközök gyártásában való részvétel.
Oroszország és Ukrajna
Állami faktorház kellene
A FÁK-országokban és a Közel-Keleten lehet esélyük a magyar termékeknek a korábbi imidzsünk alapján, másrészt azért, mert az idősebb generáció tagjai között még ma megtalálhatók a területre specializálódott és azt jól ismerő külkereskedelmi szakemberek. Ezekben az országokban ugyanis a normál piaci versenytől eltérő praktikákra is szükség van. Kínával kapcsolatban azonban fenntartásaim vannak. Ez hatalmas, nagyon lassan bevehető terület, jóllehet a tekintélyelvű társadalomnak köszönhetően személyes látogatásokkal, egyeztetésekkel a magyar kormány sokat tehet a folyamatok felgyorsításáért. A hazai vállalkozások kapacitása azonban elenyésző a kínai piac igényeihez viszonyítva, ezért nehéz ott hiteles szállítóként megjelenni. Cinikusan fogalmazva: a teljes magyar bortermelés néhány borkóstolóra lenne elegendő. A piacok felmérése során meg kell találni azt a területet, ahol hosszú távon kielégíthetjük az igényeket. Bár ezen ma sokan csodálkozni fognak, de nem magyar termékek exportjával is lehet foglalkozni, kiegészítve ezzel a magyart. Sok ország folytat eredményesen kereskedelmet idegen árukkal. Ez is értékes tevékenység, csak szürkeállomány kell hozzá.
Horváth Miklós elnök Ventura Zrt.
Az orosz/ukrán piac meglehetősen speciális terület magyar szempontból, ugyanis azon kevés, ki nem használt exportpiacaink egyike, ahol a magyar termékek a lehetőségekhez képest még mindig jól beágyazottnak számítanak. Az is igaz azonban, hogy ez elsősorban a mezőgazdasági termékeinkre igaz, így a friss és konzerv gyümölcsre, húsipari termékekre és élőállatra. Ennek ellenére a hazai cégek csak alig exportálnak Oroszországba (2011-ben a teljes 12,5 milliárd dolláros magyar–orosz áruforgalomból csak 3,6 milliárd dollár volt a magyar export). Pedig a szláv óriások kiugró lehetőségeket kínálnak mind a gyógyszeripar, mind az egészségügyi termékek, mind az infrastrukturális fejlesztések területén, de fontos szerepet kaphatnak magyar vállalatok a hulladékgazdálkodás, a gyógyászati célú segédeszközök, egészségügyi berendezések gyártása terén is.
Kína és a Távol-Kelet
Örök igazság, hogy ha az összes kínai csak egy szem magyar borsót enne, a teljes borsótermésünket eladhatnánk nekik. A magyar ésszel szinte felfoghatatlan méretű piacot kínáló távol-keleti országba azonban a nem elsősorban borsót, hanem magas feldolgozottságú élelmiszer-ipari termékeket, luxuscikkeket, borászati termékeket lehet és érdemes szállítani. Az ok meglehetősen egyszerű: egyetlen magyar vállalat sem képes egy nagyobb kínai városnak elegendő terméket előállítani. A termelő ágazatok mellett az ivóvízbázis fejlesztése, az energetikai fejlesztések, a high-tech iparágak kínálják a legjobb belépési lehetőségeket a magyar kis- és középvállalkozások számára. Ezenkívül még a zöld technológiák, elsősorban a megújuló energiaforrások területén is lenne mit keressünk. Az ázsiai térségben ugyanis megugrott az igény az alternatív energiaforrások, az ezzel kapcsolatos technológiák, illetve szakértelem után, így a magyar vállalatokban felhalmozódott know-how rendkívüli előnyt adhat a piacon.
Megszívlelendő tanácsaink Keletre induló cégeknek!
Inkább nagyobbaknak
Az erőteljesen növekvő régiókból a hazai cégek két módon is profitálhatnak: egyrészt újabb vállalkozásoknak teremtenek lehetőséget, hogy kiszállítsanak, másrészt a már piacokon lévők növelhetik a részesedésüket. Hagyományosan jó híre van a magyar gépgyártásnak és az ehhez kapcsolódó termékeknek, a vízkezelési technológia szintén húzóágazat, a szolgáltatásexportban pedig az egészségügyi és az oktatási szolgáltatásokat emelném ki. Bár a mezőgazdasági termékeink exportja is kiugró, az uniós szabályozás értelmében e területen nem finanszírozhatunk kedvezményes kamatra. Az említett iparágak a széles közönség előtt nagyvállalati márkák formájában jelennek meg, valójában azonban a termelés jelentős részéhez komoly kkv-beszállítói kör kapcsolódik. Olcsó forrásokkal elő tudjuk segíteni, hogy ez a kör bővüljön, és hogy a kkv-k is eséllyel induljanak a külföldi piacokon. Piacot szervezni és a piacra lépéshez szükséges tudást megszerezni azonban a cégeknek maguknak kell. A kis- és középvállalatok számára talán reálisabb célkitűzés a Magyarországhoz közelebbi országok exportpiacainak feltárása. Az Eximbank – a HITA-val összefogva – pedig a külföldi cégek idecsábításával is képes lehet piacot teremteni a magyar beszállítóknak. Ha egy kínai vagy orosz beruházó Magyarországon építi fel azt a kapacitást, amelyet az európai piacok elérésére használ, a munkahelyteremtésen és adófizetésen keresztül közvetlenül idéz elő gazdasági növekedést, a beszállítói láncok révén pedig a kisebb cégek is szert tehetnek olyan képességekre, amelyek birtokában később maguk is megjelenhetnek az exportpiacokon. A keleti nyitás kapcsán nagyon fontos a MEHIB szerepe is, hiszen ezeken a piacokon a politikai és gazdasági kockázatot, valamint a jogi bizonytalanságokból eredő problémákat képes vállalni és kezelni.
Nátrán Roland vezérigazgató, Eximbank és MEHIB
1. Elegendő forrás, megfelelő helyismeret nélkül szinte lehetetlen a keleti piacra belépni. Bonyolult közvetítőrendszerre, óriási bürokráciára, sajátos pénzügyi szabályokra kell felkészülni. Mindenképp szükség van tehát egy megfelelő helyismerettel rendelkező partnerre, emellett azonban a rendszeres személyes jelenlét elkerülhetetlen. Ezekben a térségekben egyáltalán nem szokatlan a visszamenőleges szabályváltoztatás; biztosítás nélkül felelőtlenség ide elindulni.
2. A Szovjetunió utódállamaiban jellemzően még kötött devizagazdálkodás folyik, ahonnan a helyi pénzt kihozni nem lehet, a helyi partnerek kötelesek a devizát átváltani, s ezzel összefüggésben nagyon szoros teljesítési igazolási dokumentációs követelményeknek kell megfelelni. Szerződni bármilyen devizanemben lehet (dollárban, sok esetben rubelben vagy a helyi pénznemben), ám nagyon fontos előre tisztázni valamennyi feltételt a partnerrel, s érdemes felkészülni az egyoldalú változtatási lehetőségek tudomásulvételére. Mindenképpen érdemes továbbá olyan uniós tagállamban székhellyel rendelkező bankot találni, amely az adott ország devizanemében nyit számlát a cég számára. Ez utóbbi egyébként komolyabb problémát jellemzően nem jelent.
3. Az exportügyletet alaposan le kell papírozni. Részletesen tudni kell, hogy milyen bizonyítványokat kell beszerezni, szabványokat kell figyelembe venni. A teljes dokumentációnak az indító és feladó ország nyelvén kötelezően rendelkezésre kell állnia, célszerű azonban az iránytól függően még egy további nyelven (például oroszul, angolul) rendelkezésre bocsátani azt.
4. A keleti térségben minden államban kiemelten fontos a helyi nyelv ismerete. Arra, hogy emellett milyen „világnyelven” lehet érvényesülni, helyi sajátosságokon múlik. Jó tudni ugyanakkor, hogy a Szovjetunió utódállamaiban is felnőtt már egy olyan generáció, amely nem beszél oroszul.
