A tagi kölcsön a fizetési nehézségekkel küzdő cégek egyik elterjedt megoldása arra, hogy áthidalják a pénzügyileg nehéz időszakokat. Tagi kölcsön esetén a cég saját tagjától kap pénzt, így nem kell külső forrásokat igénybe vennie.
A tagi kölcsön tehát jogi szempontból kölcsönszerződés, amelynek keretében a cégnek a saját tagja ad kölcsön egy meghatározott pénzösszeget. Sok helyen lehet olvasni, hogy a tagi kölcsönre vonatkozó szerződést írásba kell foglalni. A kölcsönszerződés tekintetében azonban sem a régi Ptk., sem az új Ptk. nem teszi kötelezővé az írásos formát. Így a kölcsönszerződés lényegében az összeg átadásával is létrejön, még akkor is, ha például fizetési nehézségekkel küzdő cégünk telefonszámláját saját pénzünkből fizetjük ki, és ezt a könyvelő tagi kölcsönként könyveli el.
Természetesen, mint minden kölcsönt, a tagi kölcsönt is vissza kell fizetni, és amíg ez meg nem történik, a cég szempontjából tartozásnak minősül. Így a vissza nem fizetett tagi kölcsön akadálya lehet akár a cég végelszámolásának is, hiszen tartozással rendelkező céget végelszámolással nem lehet megszüntetni.
A régi és az új Ptk. megegyezik abban, hogy egy cég törzstőkéje a tagok pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásaiból áll. A nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás, vagy közismertebb nevén apport lehet például valamilyen értékkel bíró dolog, ingatlan, de lehet értékkel bíró jog vagy akár a tag valamely elismert követelése is. Ehhez hasonlóan a tag a törzstőke emelésekor kötelező hozzájárulását is teljesítheti apportként.
Nem vitatható, hogy a tagnak a céggel szemben fennálló, tagi kölcsön visszafizetése iránti igénye olyan követelés, amely vagyoni értékkel bír. Így a Ptk. alapján a tagikölcsön-követelés apportálható.
Azaz lehetséges, hogy a tag a cég törzstőkéjének megemelésekor a céggel szembeni tagikölcsön-követelését ruházza át a cégre. Ebben az esetben a cég meg fogja szerezni a saját magával szemben fennálló tagikölcsön-követelést, így a visszafizetési kötelezettsége természetesen megszűnik.
Tehát ily módon törzstőkeemeléskor a cég tagja teljesíteni tudja a hozzájárulási kötelezettségét, és egyben a cég megszabadul a tagikölcsön-tartozásától. (De nem ez az egyetlen megoldás, hogy kivédjük a hárommilliós határ eléréséhez szükséges befizetést!)
Illetékfizetési kötelezettség?
Ismert, hogy abban az esetben, ha a tag elengedi a céggel szemben fennálló tagikölcsön-követelését, a cégnek ajándékozási illetéket kell fizetni, hiszen a fennálló követelését ellenszolgáltatás nélkül szüntette meg. Felmerül a kérdés, hogy a tagi kölcsönből való törzstőkeemelés nem ugyanilyen „elengedésnek” minősül-e, ami ajándékozási illeték fizetésével jár?
Az illetéktörvény szerint ajándékozási illetéket akkor kell fizetni, ha vagyoni értékkel bíró jogról valaki ingyenesen lemond. Tehát a tagi kölcsön apportálása esetén azt kell megvizsgálni, hogy fennáll-e az ingyenesség. Véleményem szerint ez esetben nincs szó ingyenességről, mert a tagi kölcsön apportálásával a tag egyrészt nagyobb értékű részesedést szerez a cégben az ezzel járó jogokkal együtt. Másrészt ezzel a tag is mentesül a törzstőkeemeléskor a cég irányában vállalt hozzájárulási kötelezettsége alól.
Az adóhatóság sajnos még nem adott ki általános érvényű állásfoglalást a tagi kölcsön apportálása és az ajándékozási illeték kapcsán, ami tisztázná az ezzel kapcsolatos álláspontját. Így jelenleg egy esetleges ellenőrzés során az adóhatóság egyedileg dönt arról, hogy miként kezeli a tagi kölcsönből való tőkeemelés kérdését.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda megbizhatougyvediiorda.hu
