Amióta a magyar munkavállalók számára is megnyílt a korlátozásmentes európai uniós munkaerőpiac, az uniós munkáltatók munkavállalási engedély nélkül foglalkoztathatnak magyar állampolgárságú munkavállalókat. Megszűnt a korábbi engedélyezési eljárás, amely sok esetben ahhoz vezetett, hogy az uniós külföldi munkáltató csak körülményes engedélyezési eljárások után tudta alkalmazni a magyar munkavállalót.
E fordulóponttal magyar munkavállalók tízezreinek nyílt lehetősége arra, hogy jobb fizetés reményében, otthagyva eddigi magyarországi munkáltatóját, egyéni munkavállalóként szerencsét próbáljon az uniós nyugat-európai munkaerő piacon, munkát, munkáltatót találjon szakmájának, végzettségének megfelelően. Ezzel sok tízezren éltek is: óvatos becslések szerint is legalább három-négyszázezer magyar dolgozik jelenleg a határainkon túl. Sokan anélkül vágnak neki a külföldi kalandnak, hogy alapvető ismeretekkel vagy nyelvtudással rendelkeznének. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) szerint azonban van egy biztonságosabb lehetőség is arra, hogy szerencsét próbáljunk külföldön.
Az egyéni munkavállalás buktatói
A legnagyobb problémát természetesen a nyelvi akadályok jelentik. Ahhoz, hogy egy munkavállaló a végzettségének megfelelő és ezzel arányos fizetést kapjon, az említett országokban jól kell beszélnie a nyelvet, hiszen munkáltatója elvárja, hogy utasításait maradéktalanul és félreértés nélkül értse meg a munkavállaló. Tekintettel arra, hogy a munkahelyen idegen nyelven beszélő munkatársakkal kell együtt dolgozni, senkitől nem várhat segítséget a nyelvi akadályok leküzdésében, azaz nincs tolmács.
Amennyiben a munkavállaló családostól kíván költözni, célszerű figyelembe venni, hogy a munkavállaló el tudja-e tartani a házas- vagy élettársát, illetve a családját a havi keresetéből? Ha nem, akkor felmerül a kérdés, hogy a házas- vagy élettársnak milyen esélyei vannak az elhelyezkedésre az adott országban valamilyen munkáltatónál. Amennyiben iskoláskorú gyermek is költözik, figyelembe kell venni annak érdekeit is: mennyiben töri meg tanulmányait, illetve fejlődését az, hogy idegen nyelvi és kultúrkörnyezetbe kerül.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy tapasztalatok szerint előfordulhat, hogy a munkáltatók, bár szigorúak a munkavállalókra vonatkozó foglalkoztatási feltételek, több esetben próbálják a külföldi jogszabályokat kevésbé ismerő munkavállalóikat félig-meddig legális „trükkökkel” így vagy úgy megrövidíteni. Természetesen ezek ellen fel lehet lépni a jog minden eszközével, de egy külföldi ügyvéd vagy egy munkaügyi bírósági eljárás jelentős anyagi ráfordítást von maga után. Különös odafigyelést igényel a munkaerő-közvetítők rövid hirdetési szövegei mentén felkerekedni, alapos, részletes információk nélkül kockáztatni!
A kiküldetés mint foglalkoztatási forma immáron 30 éve elérhető a magyar munkaerőpiacon: ebben a foglalkoztatási formában a magyar munkavállalókat a magyar munkáltatójuk egy meghatározott időre küldi ki pl. Ausztriába vagy Németországba munkavégzésre úgy, hogy a munkavállalónak megmarad a magyarországi munkahelye, a kiküldetés idején is a magyar társadalombiztosítási hálóban marad, valamint a külföldi foglalkoztatása idejére is a magyar munkajogi szabályok vonatkoznak rá. A kiküldetés maximum 2 évig tart, majd két hónapos magyarországi munkavégzés után a munkavállaló ismételten kiküldhető.
Jelenleg mintegy 500-600 azoknak a magyar cégeknek a száma, amelyek Magyarországon kívül pl. Németországban is vállalkoznak olyan formában, hogy az elnyert megrendeléseket Magyarországról kiküldött munkavállalóikkal teljesítik.
A munkavállalási forma lényege, hogy a munkavállaló alapvetően Magyarországon dolgozik, de a németországi megrendelés teljesítése idejére munkáltatója külföldre küldi ki. A kiküldetés ideje maximum két év lehet, de a két év lejártát követően két hónapos magyarországi munkavégzés után a munkavállaló ismét kiküldhető tartós munkavégzésre, ismételten maximum két évre. A kiküldetés nem igényel nyelvtudást. A munkáltató rendszerint úgy szervezi, hogy a csoportosan kiküldött munkavállalók közül egyvalaki, a csoportvezető, beszéljen németül.
Az osztrák és németországi munkákat a csoportok olyan munkaidőkeretben végzik, hogy havonta legalább egy alkalommal, több napra haza tudjanak látogatni. Ezért nem szükséges, hogy a család kiköltözzön Németországba, ugyanakkor pedig megoldott a rendszeres hazalátogatás. A munkavállalók megkapják a mindenkori, az egyes szakmákra előírt külföldi bruttó órabéreket, erre a magyar munkáltatójuknak kötelezettséget kell vállalniuk a külföldi hatóságok felé.
A kiküldött munkavállalók szálláskeresését és a szállás költségeit csaknem minden esetben a magyar munkaadó viseli, tehát a bruttó bérből a szállásköltségre nincs külön kiadása a munkavállalónak. A munkáltató köteles viselni a munkakezdés előtti németországi kiutazás, valamint a munkavégzés befejeztével a hazautazás költségeit. A munkavállaló kizárólag a magyar munkáltatójával áll munkaviszonyban. Ennek értelmében bármilyen munkaügyi vitát a magyar munkajog szerint kell lefolytatni, magyar munkaügyi bíróság előtt.
