2015. augusztus l-től az egyes foglalkoztatási tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 193/2015. (VII.21.) kormányrendelet módosította a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló korábbi rendeletet. Eszerint az óvodás és bölcsődés gyermekes szülőnek is jár munkába járás címen költségtérítés, ha a munkáltató így dönt - figyelmeztetett szakértő partnerünk, a Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt.
Munkába járásnak minősül a közigazgatási határon belüli lakóhely és munkahely közti utazás is, ha az utazás közösségi közlekedéssel nem oldható meg. Tehát ebben az esetben a munkáltató dönti el, hogy gépkocsival való munkába járás esetén téríti-e a kisgyermekes munkavállalónak a kilométerenkénti 9 forintot. E rendelet alkalmazásában a gyermek (az Mt. 294 § (1) bekezdés c) pontja szerint) a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek, fogyatékos gyermek: az a gyermek, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerinti magasabb összegű családi pótlék került megállapításra.
A kormányrendelet alkalmazásában munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás. Továbbá a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
Napi munkába járásnak a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazást kell tekinteni. Hazautazásnak a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás minősül.
