Munkaerőpiac és demográfiai kihívások: hogyan támogatható az aktív 50-60+ korosztály munkaerőpiaci részvétele, és milyen gazdasági értékteremtő megoldásokra van szükség?
Klasszis Egészséggazdaság és Longevity Konferencia 2026
Fontos döntés előtt állunk, de csak húzzuk az időt, hátha egy külső hang, egy jel esetleg egy barát/barátnő megoldja helyettünk a dilemmát? És úgy érezzük, mindezek a megoldásra váró helyzetek csak leszívják az energiánkat, ezáltal folyamatosan kimerültnek érezzük magunkat. De valójában nem is a döntés súlya alatt roskadozunk, hanem a döntésképtelenség terhe alatt: csak vacillálunk, bizonytalankodunk.
Miért jelent ekkora feladatot egy döntés meghozatala? A válasz egyszerű: nem akarunk egy lehetőséget sem kihagyni, minden eshetőséget meg szeretnénk vizsgálni, félünk, hogyha meghozunk egy egyértelmű döntést, azáltal lehetőségek tárházát veszítjük el. Szeretnénk megtartani a döntés szabadságát, mindeközben saját döntésképtelenségünk rabjai leszünk. Hogyan törjünk hát ki a döntésképtelenség rabságából?
A régi bölcsek azt tanácsolták, hogy mindig hallgassunk az eszünkre, a racionális dolgokra és felejtsük el az érzelmeket. A nagy hadvezérek viszont bíztak mind az eszükben, mind a megérzéseikben. Összegyűjtögették az információkat, majd döntöttek.
Egy döntést segítő módszer szakértőnktől
1. Gondoljunk egy olyan esetre, amikor valamire „igen”-t mondtunk és később megbántuk. Milyen érzés volt? Írjuk le a legapróbb részéletekig.
2. Gondoljunk egy olyan esetre, amikor „nem”-et mondtunk valamire és megbántuk, hogy nem „igen” lett. Milyen érzés volt bennünk döntés közben?
3. Most gondoljunk egy olyan esetre, amikor valamire „nem”-et mondtunk és később fellélegeztünk a döntéstől. Mit éreztünk akkor?
4. Végül gondoljunk egy olyan estre, amikor „igen”-t mondtunk valamire és elégedettek voltunk a döntéssel. Milyen érzés volt?
Most gondoljunk a döntésre, amit ma kell meghozni. Érezzük, hogy a testünk mit sugall! Melyiknél lehetőségnél érezzük jól, szabadnak magunkat és melyiknél azt, hogy gúzsba vagyunk kötve? Merjünk tehát dönteni!
A mai világban képtelenség előre pontosan kiszámolni döntésünk „árát”, mivel az élet kiszámíthatatlan. Minden döntés egy fajta hazárdjáték. Lehet, hogy jól döntünk, de az is lehet, hogy nem a tökéletes utat választjuk. Több verzió is lehetséges:
- a megérzéseinkre hallgatunk: ez egy picit rizikós, de mégis egy fajta döntési módszer, mely eljuttat valahová. - nem bízzuk magunkat sem az eszükre, sem az ösztöneikre és a legegyszerűbb utat választjuk: nem a legjobb megoldás, de ezzel is eljutunk valahová.
- követhetjük a nagy hadvezérek példáját és támaszkodhatunk mind a racionalitásunkra, mind az ösztöneinkre: majd az összegyűjtött információ alapján meghozzuk a (számunkra) megfelelő döntést
- támaszkodhatunk teljes egészében az eszünkre, figyelmen kívül hagyva mit mond a szívünk, és gyűjtögethetjük vég nélkül az információkat…., hogy végül soha ne hozzunk döntést.
Az eszünk mindig a biztos megoldás megtalálására buzdít bennünket.
De a testünk tudja mi a jó nekünk. Figyeljünk hát rá!
Ez nem azt jelenti persze, hogy nem fogunk sosem rossz döntést hozni, de azt egyértelműen garantálja, hogyha a bizonytalanságot döntésre cseréljük a jutalmunk vagy siker, vagy a tapasztalatszerzés lesz. Mindenképpen nyerünk rajta. Döntsünk, hogy megtapasztaljuk a választás szabadságát: figyeljünk a gondolatainkra, és bízzunk az ösztöneinkben együttesen!
