A munkavállalók megfelelő képzettsége minden munkáltatónak saját érdeke, hiszen ez elengedhetetlen az elvárásoknak megfelelően elvégzett munkához. Képezni mindig érdemes, például hatalmas lehetőséget jelenthet az, ha az idősebb kollégákat sem hagyják magukra ezen a területen. Érdemes viszont áttekinteni ennek törvényi feltételeit és a különböző lehetőségek adókövetkezményeit.
Bár törvényileg nem kötelező, a Munka törvénykönyve alapján lehetőség van úgynevezett tanulmányi szerződés kötésére. Amennyiben ilyen megállapodás születik, arra kizárólag írásban kerülhet sor, és az mindkét fél részéről kötelezettségekkel jár. A munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt a munkavállaló részére. A munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja, és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven –keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. Habár a törvénykezés nem teszi kötelezővé a tanulmányi szerződés megkötését, van két eset, amikor kifejezetten tiltja ennek a megállapodásnak a létrejöttét. Ennek értelmében nem köthető tanulmányi szerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót.
Az átvállalt költségek adózását illetően nem lényeges, hogy lett-e kötve tanulmányi szerződés, viszont annál inkább szem előtt tartandó az, hogy a képzés, amiben a munkavállaló részt vesz, az iskolarendszerű képzésnek minősül-e vagy sem. A személyi jövedelemadóról szóló törvény erre vonatkozó rendelkezései alapján iskolarendszerű képzésnek tekintjük azt, amikor a képzésen részt vevő személy tanulói vagy hallgatói jogviszonyban áll a képzést folytató szervezettel. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, iskolarendszeren kívüli képzésről beszélünk. „Fontos ezt már az elején meghatározni, hisz ettől függ a továbbiakban a költségátvállalásának az adójogi minősítése’” – írta együttműködő partnerünk, az UCMS Group Magyarország blogjának legfrissebb bejegyzésében.
Béren kívüli juttatásnak minősül a minimálbér két és félszeresét (2014-ben 253 750 forintot) meg nem haladó mértékben átvállalt iskolarendszerű képzés költsége akkor is, ha a költséget nem a munkáltató viseli. Ennek további alapfeltétele az, hogy a képzés a munkáltató elrendelése alapján történjen, és a munkakör betöltéséhez szükséges legyen, vagy a munkáltató tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja. Mint béren kívüli juttatás, így ennek közterhe a munkáltatót fogja terhelni, 1,19-szeres alapon 16 százalék személyi jövedelemadóval és 14 százalék egészségügyi hozzájárulással.
Mivel béren kívüli juttatásról beszélünk, figyelni kell azt is, hogy amennyiben a munkáltató átvállalja az iskolarendszerű képzés költségét a munkavállalótól, akkor ez az összes többi béren kívüli juttatással együtt az éves 500 ezer forintos keretösszegbe bele kell, hogy férjen. Ha a fent említett minimálbér két és félszeresét vagy az imént említett keretösszeget átlépi a munkáltató, a meghaladó rész már egyes meghatározott juttatásként fog adózni. Ez annyit tesz, hogy a meglévő 1,19-szeres alap után továbbra is 16 százalék személyi jövedelemadót, viszont ezúttal már 27 százalék egészségügyi hozzájárulást fog fizetni.
Adómentes a képzés, ha a munkavégzés feltétele
A képzés költségeként a képző intézmény által kibocsátott számla szerinti ellenértéket kell tekinteni, de mind az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzési költségek megtérítésénél figyelembe lehet venni a vizsgadíjakat, valamint az oktatáshoz szükséges tankönyvek, taneszközök árát is. Mindemellett nem lehet a képzés költségeként figyelembe venni és elszámolni a képzéshez kapcsolódó járulékos kiadásokat, mint például az utazás, a szállás vagy az étkezés költségét. Természetesen ettől függetlenül ezek költségeit is (számla ellenében) megtérítheti a munkáltató például az utazás vagy szállás költségeit. Amennyiben a képzésen való részvételt a munkáltató rendelte el, vagy a képzés a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges, e költségek adójogi meghatározásánál alkalmazhatóak a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó „adómentes” szabályok. Az étkezés vagy egyéb más szolgáltatás költségét illetően a munkáltatót fogja terhelni az adófizetési kötelezettség, ugyanis üzleti utazás keretében nyújtott étkezés és egyéb szolgáltatás egyes meghatározott juttatásnak minősül.
A munkáltató által átvállalt képzési költségek és azok esetleges adóterhei is a vállalkozás érdekében felmerült ráfordításnak számítanak a társasági és osztalékadóról szóló törvény szerint, így ilyen szempontból nincs vele további teendő.
