A munkába járás nemcsak tömegközlekedési eszközök segítségével történhet, hanem gépjármű igénybevételével is. Együttműködő partnerünk, az Adó Online szakértői cikkében a gépjárművel történő munkába járás költségtérítési szabályaira hívta fel a figyelmet a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának segítségével.
Bárkié lehet a kocsi
A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak azokat a költségeit, amelyek a munkaviszony teljesítésével indokoltan felmerülnek. A költségtérítés részletszabályait a 39/2010 (II.26.) Korm.rendelet (továbbiakban Kormányrendelet) írja elő. Az adómentesség, illetve az adóztatás feltételeit pedig a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) szabályozza.
Sem az Szja törvény, sem a rendelet nem nevesíti a gépjármű fajtáját és azt sem írja elő, hogy a gépjármű saját tulajdonban legyen. Ebből az következik, hogy a térítés mind a saját tulajdonban, mind a más tulajdonában lévő (pl. bérelt, lízingelt, kölcsönkért stb.) személygépjármű, motorkerékpár, motoros kerékpár stb. használata esetében is kifizethető. Emiatt az is lehetséges, hogy több dolgozó által a valamelyikük tulajdonában lévő gépjármű közös használata esetében minden munkavállaló külön-külön megkapja a gépjármű költségtérítést.
A munkáltató térítési kötelezettsége
A munkáltató csak bizonyos esetekben köteles a munkába járás költségtérítéseként a kilométerenkénti 9 forint fizetésére. Ilyen eset például az, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés, ha a munkavállaló mozgáskorlátozott, továbbá ide tartozik az az eset is, ha a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést.
A rendelkezés azonban nem zárja ki, hogy a munkáltató más esetekben is alkalmazza ezt a rendelkezést anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit. Ebben az esetben a költségtérítés fizetése a munkavállaló és a munkáltató megállapodásának függvénye. Arra azonban figyelni kell, hogy ebben az esetben a munkáltató eltérhet a 9 Ft/km költségtérítési összegtől. A költségtérítés lehet ettől kevesebb és lehet ettől magasabb összegű is, azonban ebben az esetben az utazási km x 9 Ft/km x munkában töltött napok szorzatából eredő összeget meghaladó költségtérítés nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. A lakóhelytávolság figyelembe vétele alapján differenciált összegű költségtérítés a munkahelyi feszültségek elkerülése miatt nem javasolt. A munkáltató azt is megteheti, hogy – a jogszabályi kötelezettséget kivéve – a gépjárművel történő munkába járás költségtérítését nem engedélyezi.
A dolgozói nyilatkozat
Gépjárművel történő napi munkába járás/hazautazás esetében az Szja tv. 25.§ (2) bb) szerinti 9 Ft/km adómentes költségtérítés kifizetéséhez a munkáltató köteles nyilatkozatot kérni. A km-t a munkavállaló lakóhelye és munkahelye között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság alapján kell meghatározni. A gépjármű kilométer órájának állását a munkáltató nem ellenőrizheti, viszont szabályzatában rendelkezhet arról, hogy a Kormányrendelet által előírt kötelező térítési esetektől eltérően kizárólag saját, bérelt vagy lízingelt gépjármű használatának térítését fizeti.
Léteznek olyan munkakörök, amelyek nem állandó, hanem földrajzilag eltérő munkába járást igényelnek pl. egy vállalkozásnak az országban több településen van munkahelye és a dolgozó napi munkavégzése hol ehhez, hol ahhoz a telephelyhez kötődik. A kötelező és az adható költségtérítések helyes elszámolásához minden esetben rögzíteni kell, hogy az adott napon pontosan hol van a munkavégzés helye. A munkavállalót a lakóhelytől az éppen aktuális munkavégzés helyéig illeti meg a költségtérítés.
A csoportos személyszállítás
A munkába járás a munkáltató által biztosított csoportos személyszállítással is megvalósítható. Az Szja tv. 3.§ 63. pontja értelmében csoportos személyszállításnak minősül, ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik, illetve egyidejűleg négynél kevesebb munkavállaló szállítása is csoportos személyszállításnak minősülhet, ha a munkavállalók munkarendje vagy a munkahely földrajzi elhelyezkedése miatt a munkába járás, illetve a hazautazás közösségi közlekedési eszköz igénybevételével nem valósítható meg. A munkáltató által biztosított csoportos személyszállítás jövedelemadó fizetési kötelezettséget abban az esetben nem generál, ha az a munkáltató a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján valósul meg.
