Kép:Fotolia

Az idő nem múlik nyomtalanul, előbb-utóbb be kell látnunk, hogy már nem megy a régi tempó. Sőt, egyszer csak az is megfordul a fejünkben, hogy netán valamikor mi is nyugdíjba mehetnénk. A kérdés már csak az, hogy megtehetjük-e? Ki tudunk-e szállni a napi verkliből?

A kényszervállalkozói létforma igen elterjedt Magyarországon. A KSH adatai alapján jelenleg közel 400 ezer egyéni vállalkozó van hazánkban, a nem hivatalos becslések szerint ez a szám akár a duplája is lehet. Köztudott, hogy eltérő okokból ugyan, de a vállalkozók egy része minimálbérre van bejelentve. Érdemes tehát felkészülniük arra, hogy rendszeres és megfelelő mértékű megtakarítás hiányában nagyon alacsony nyugdíjjal kell majd számolniuk.

Minél előbb, annál több

Érdemes ezen idejében elgondolkodni, lehetőleg nem 50 felett. Aztán jól tesszük, ha megvitatjuk a lehetőségeinket a könyvelőnkkel, illetve a pénzügyi vagy adótanácsadónkkal. Egy vállalkozónak ugyanis megvan az az előnye, hogy nemcsak az adózott pénzéből gondoskodhat időskoráról, hanem a vállalkozásban lévő pénzeszközökkel is gazdálkodhat attól függően, hogy milyen vállalkozási formában – egyéni vállalkozóként vagy gazdasági társaságban – folytatja a tevékenységét. Ha társaságban, a másik fontos tényező, hogy milyen jogviszonyban ténykedik a vállalkozásában. Munkaviszonyban, személyesen közreműködő tagként, tisztségviselőként, vagy csak azért, mert tulajdonos.

Egyéni vállalkozóként, sajnos, nincs érdemi lehetőségünk arra, hogy a vállalkozásból önmagunkról gondoskodjunk, vagy egyéb juttatásokhoz jussunk, a magánszemélyi megoldásokra kell koncentrálni. Társas vállalkozóként viszont két eszközünk van arra, hogy nyugdíjcélra a vállalkozásból építsünk fel megtakarítást. Az önkéntes nyugdíjpénztár és az életbiztosítás hosszabb távú tervezést igényel, és a megtakarítás mindkét esetben kikerül a vállalkozásból, tehát a végeredmény a magánszemélynél landol, vagy szerencsétlen esetben öröklődik.

Az önkéntes nyugdíjpénztárban különösen érdemes mielőbb tagságot létesíteni, mivel van egy törvényben előírt kötelező várakozási idő, ami 10 év. Ez azt jelenti, hogy a tagság létesítésétől 10 évnek el kell telnie ahhoz, hogy a pénztár bármilyen kifizetést teljesítsen, még akkor is, ha időközben az illető betöltötte a nyugdíjkorhatárt. (Ez alól kivétel, aki 2013. január 1. előtt lépett be a pénztárba, annak csak 3 évet kell teljesítenie, ha elérte a korhatárt.) A várakozási idő viszont nem egy pénztárhoz kötődik, ha valaki időközben átlép egy másik pénztárba, nem veszít évet.

Önkéntes nyugdíjpénztár: munkaviszony sem szükséges

A vállalkozó a saját cégétől akkor kaphat önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-hozzájárulást, ha munkaviszonyos. Ebben az esetben havonta akár a minimálbér 50 százalékáig, azaz 2014-ben legfeljebb 50 750 forintig kedvező adózású (35,7 százalék) tagdíjat fizethet. Apró szépséghiba, hogy az 500 ezer forint feletti összeg után már magasabb, 51,17 százalék adót kell fizetni, tehát nem érdemes teljesen kihasználni ezt a lehetőséget. Sőt, ha egyéb béren kívüli juttatást is kap a cégtől, azt is figyelembe kell venni a plafonösszeg számításakor.

Van egy másik lehetőség is a nyugdíjpénztári gyűjtögetésre, ami adózás szempontjából még kedvezőbb, és nem feltétele a munkaviszony sem, ez pedig a támogatói adomány. Ekkor a vállalkozás adományt nyújt a pénztárnak, és rendelkezik arról, hogy a pénztártagok mely körének kívánja adni a támogatást. Ez a vállalkozásnál a megfelelő igazolás mellett elismert költség, adója nincs, a magánszemélynél viszont adóköteles jövedelem, aminek 78 százaléka után 16 százalék szja-t és 27 százalék ehó-t kell fizetni. Ez összesen 33,54 százalék, de ebből 20 százalék, maximum 150 ezer forint visszakérhető a pénztári számlára.

Életbiztosítás: csak személyesen közreműködőknek

A másik lehetőség, hogy vállalkozóként nyugdíjalapot képezzünk, az életbiztosítás. Ahhoz, hogy a cégből elszámolható költség legyen a biztosítási díj, munkaviszonyos, személyesen közreműködő tag vagy vezető tisztségviselői minőség szükséges.

Olyan biztosítási terméket érdemes keresni, amire nincs adókötelezettség a díj fizetésekor. Ez jellemzően a teljes életre szóló (haláleseti) életbiztosítás, amiben az a lehetőség is megvan, hogy egy idő után a cégből fizetett szerződést a vállalkozó átveszi magánszemélyként, és visszavásárlást kér. Ennek a kifizetésnek a jelenlegi szabályok szerinti adókötelezettsége 16 százalék szja és 27 vagy 14 százalék eho (utóbbi a 2013. január 1. után kötött és legalább 10 évet megélt szerződésekre igaz).

A biztosítási megoldás előnye az adómentesség mellett, hogy az 500 ezres korlát sem sújtja.

Egészségügyi célra szintén lehet alkalmazni akár egészségpénztári befizetést, akár biztosítást. A szabályok hasonlóak, mint a nyugdíjnál: a pénztári tagdíj-hozzájáruláshoz munkaviszony kell, pénztári adományhoz, biztosításhoz elegendő a személyes közreműködés. A cégtulajdonosoknak azonban a többi adómentes vagy kedvező adózású juttatásról sem kell lemondaniuk, hisz a legtöbb esetében nem feltétel a munkaviszony, elegendő a személyes közreműködés.