Bizonyára sokak előtt ismert a jelenség, hogy a célpontként kiválasztott szálláshely árait hiába próbálja összehasonlítgatni a legolcsóbb ár megtalálása érdekében, az minden online felületen szinte pontosan ugyanannyiba kerül. Ráadásul bizonyos online szállásközvetítő platformok még a legjobb ár garanciájával (ún. „best price guarantee”) is biztosítják az utazót a legolcsóbb lehetőség megtalálásáról, a további keresés szükségtelenségéről, és a különbözet visszafizetését ígérik arra az esetre, ha az utazó ugyanarra az időpontra és szállásra olcsóbb lehetőséget talál – hívta fel a figyelmet az Advocatus, a DLA Piper ügyvédi iroda blogjának legújabb bejegyzése.
Az elsőre kedvezőnek tűnő ajánlat azonban kétségeket ébresztett az árak rögzítését és összehangolását árgus szemekkel figyelő európai versenyhatóságokban, így a GVH-ban is. Több országban formális versenyjogi vizsgálat indult a nagyobb platformokkal szemben, Magyarországon pedig az egész szektort átfogó ágazati vizsgálatot folytattak le.
A versenyhivatali vizsgálatok egyöntetűen azt állapították meg, hogy a korlátozott piaci verseny oka a szálláshelyek és a szállásközvetítők között kötött megállapodások árparitási kikötésében (más néven „Most Favoured Nation clause”, „MFN klauzula”) áll. Ezen kikötésnek megfelelően ugyanis a szálláshelyek vállalták, hogy semmilyen értékesítési csatornán keresztül (ideértve a saját honlapjaikat, emailt, telefont stb.) nem értékesítik a szobáikat az online szállásközvetítőnek megadottnál alacsonyabb áron. A kikötés szükségességét alapvetően a „potyautazás” elkerülésének biztosításával indokolták, azaz, hogy ne fordulhasson elő az, hogy az ingyenes online platformokat csak az árak összehasonlítására használják az utazók, és a szálláshelyet egyébként más, olcsóbb lehetőséget kínáló helyen foglalják le.
A versenyhatóságok válasza esetenként hatósági tiltás, míg pl. Magyarországon hatósági ajánlás formájában az volt, hogy a paritásos kikötések teljes körű, azaz valamennyi értékesítési csatornára kiterjedő alkalmazása nem felel meg a versenyjogi szabályoknak, mert korlátozhatja a piaci versenyt. Ugyanakkor a szűkített árparitási kikötés alkalmazása, azaz amikor offline értékesítési csatornákon (ideértve az emailt, telefont, faxot és a személyes értékesítést) keresztül történik a foglalás, alapvetőn megengedett, mivel alkalmas eszköz lehet a „potyautazás” veszélyének egy bizonyos fokú, enyhébb versenykorlátozással való kiegyenlítésére. A GVH úgy nyilatkozott, hogy jelenleg nem tervez további beavatkozást a piaci folyamatokba, azonban nem zárta ki, hogy később ezt megteszi, ha a piaci folyamatok mégsem a verseny erősödésének irányába hatnak.
Mind a nagyobb nemzetközi online szállásközvetítő platformok (Booking.com, Expedia), mind a legnagyobb magyar tulajdonú ilyen platform (Szallas.hu) átállt Magyarországon a szűkített paritás alkalmazására, így elviekben lehetővé vált, hogy a honlapokon feltüntetett árnál olcsóbb árakat is elérhessenek az utazók. Ehhez nem kell mást tenniük, mint a szállásadónál akár telefonon, akár emailben érdeklődniük a legolcsóbb elérhető ár felől, ugyanis ilyen esetekben a versenyjogi szabályok szerint a honlapokon közzétett árnál alacsonyabb árat is adhatnak a szállásadók. Kérdéses, hogy erre a gyakorlatban milyen gyakran kerül majd sor, de elképzelhető, hogy a szálláshelyek kihasználtságának függvényében lehetnek olyan időszakok, amikor a szálláshelyeknek megéri egyéni árengedmény biztosításával közvetlenül értékesíteni szobáikat. Ezért azt gondolom, már csak a versenyjogi elvek hatékonyságának tesztelése szempontjából is, hogy egy próbát mindenképpen megérhet dolog.
