Alapesetben árszabályozás alatt a piaci árak állami befolyásolását, vagy meghatározását értjük. Az árszabályozás piacgazdasági körülmények között rendszerint olyan piacokon alkalmazott eszköz, ahol a keresleti és a kínálati oldal közül valamelyik jelentős erőfölényre tesz szert, ekkor ugyanis nem valósul meg szabad verseny.
A kartellező cégek azáltal, hogy felosztják a piacokat vagy megállapodnak az árakban és más értékesítési feltételekben, kiküszöbölik, illetve erősen korlátozzák az egymás közötti versenyt, így képesek egy monopóliumhoz hasonló módon működni és magasabb árakat diktálni.
A versenykorlátozó megállapodások legsúlyosabb esetét a titkosan megvalósított, úgynevezett kőkemény versenykorlátozások, vagyis kartellek jelentik. Ezek a megállapodások a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, a piac versenytársak által történő felosztására (ideértve a versenytárgyalási összejátszást is), vagy termelési, eladási kvóták meghatározására vonatkoznak, s éppen ezért sem kivétel, sem mentesség alá nem eshetnek. Ezek közé tartoznak a közbeszerzési vagy koncessziós eljárások alatt / keretében / során létrejövő megállapodások, összehangolt magatartások is.
A versenyhatóságok Európában (Magyarországon a Gazdasági és Versenyhivatal, GVH) kiemelt figyelmet szentelnek az ún. közös erőfölényes helyzeteknek.
A versenytanács határozatai szerint közös gazdasági erőfölényben lehetnek:
- az egymástól nem független vállalkozások, valamint
- a kevés szereplős piacokon tevékenykedő vállalkozások.
A közös erőfölény megalapozásához szükséges feltételként megkívánt kapcsolatok különféle típusúak lehetnek, egy azonban közös bennük: ezek eredményeként a külön jogi személyiséggel bíró vállalkozások várhatóan azonos módon fognak viselkedni a piacon. A közgazdasági elméletek és az Európai Közösségek kiforrott joggyakorlata alapján a következő kapcsolattípusok azonosíthatók:
- strukturális kapcsolatok;
- megállapodáson alapuló kapcsolatok;
- kölcsönös függőségen alapuló kapcsolatok; és
- egyéb kapcsolatok.
A magyar állapotokat gyakran jellemzik gazdasági szakértők – főleg az építőipar, út és vasútépítés kapcsán oligopolizmussal. Ennek a furcsa szónak nemcsak a töve hasonlít az oligarhához, hanem leírja azt a gazdasági viselkedési modellt, amivel a magyar sajtó az un. oligarhákat szokta jellemezni.
Esetünkben a magyar piac sajátosságai okozzák bizonyos vállalkozások közös erőfölényes helyzetét. A szűk piacokon gyakori jelenség a versenykorlátozó megállapodás hiányában is fellépő párhuzamos magatartás, amelynek eredményeként adott piacon érdemi verseny nem alakul ki a résztvevők között. A kölcsönös függőség a gyakorlatban annyit jelent, hogy amennyiben egy piacon két szereplő van jelen, A vállalkozás árcsökkentése nem eredményezné piaci részesedésének növekedését, mivel B vállalkozás piaci szerepének fenntartása érdekében azonnal követné az árcsökkentésben.
Miután sok magyar kis- és középvállalkozás a rendszerváltás követő években piaci képességeik alapjáén nem, csak politikai alapon tudtak állami cégek felszámolási eljárásaiból például út és vasútépítő gépeket vásárolni, így kevés az olyan magyar középvállalkozás, aki ezen pályaépítési tendereken piaci alapon nyerni tudott volna, se olyat, aki piaci áron gépeket vásárolt volna, és aztán a versenyhátrányt ledolgozva felnőtt volna mellé. Valószínűleg ennek nem az az oka, hogy nem voltak tehetséges emberek, sokkal inkább azt, hogy nem voltak adottak a körülmények. A magyar piacgazdaság kiépülése sokszor olyan cégeket hozott helyzetbe, akiknek nem áll érdekében az árverseny, mivel ezzel nem jutna több vevőhöz, profitját viszont csökkentené. (Nagyon érdekes helyzet állt elő dinnyefronton néhány évvel ezelőtt.) Az árcsökkentés után mindkét piaci szereplő rosszabbul járna. Arra is létezhet közgazdasági magyarázat, hogy A vállalkozás áremelését B vállalkozás miért követi erre vonatkozó megállapodás vagy összehangolt magatartás nélkül is.
Mindehhez alapvetően két dolog szükséges: egyrészt olyan tényezők, amelyek alapján a vállalkozások egyként való viselkedése várható, másrészt olyan tényezők, amelyek lehetővé teszik a tagok számára, hogy a piacon másoktól függetlenül viselkedjenek, például szabadon emelhessék áraikat.
