„A vállalatok sokszor nem rendelkeznek megfelelő kockázatkezelési mechanizmussal. A kockázatok hatékony és átgondolt kezelése biztosíthatja a befektetők és a vállalatvezetés számára a tisztességes üzletmenetet, és nagymértékben csökkenti a visszaélések miatt elfolyó pénz összegét” – mondta Biró Ferenc partner, az Ernst & Young Visszaélés-kockázatkezelési Üzletág vezetője a cég által végezett kutatás eredményei alapján.
Belső kontrollok és etika
A válaszadók között nem egységes az etikáról vallott felfogás. A megkérdezettek szerint a jövedelemadó-fizetési szabályok betartása (30%), a foglalkoztatási szabályok követése (21%), valamint az alvállalkozókkal szembeni azonos elbánás (28%) nem elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy etikus maradjon a működésük. A megkérdezettek mindössze 2 százaléka állította, hogy az elmúlt 5 évben előfordult, hogy őt vagy munkatársát kenőpénz átadására szólították fel. A felmérésben részt vevők 22 százaléka mérlegelne egy korrupciós ajánlatot a sikeres üzlet reményében.
A fenti válaszok tükrében talán még fontosabb az a tény, hogy bár az etikai kódexszel rendelkező cégek száma kismértékben nőtt az utóbbi két évben, ez az arány továbbra is alacsony, csupán 28 százalék. Pedig a kódex nemcsak a munkavállalóknak szól, hanem a külvilágnak is. Egyrészt jelzi, hogy a cég etikusan kíván működni, másrészt felhívásként működhet az irányban, hogy ha valaki a céggel kapcsolatban etikai vétséget tapasztal, akkor az jelentse. Ez elősegíti az esetek feltárását is – magyarázza a szakember. A kódexnek optimális esetben mindenki számára szabadon hozzáférhetőnek kell lennie, például a cég honlapján tanácsos elhelyezni. Miért is titkolnánk, hogy milyen elvek szerint működünk?
A pontosan lefektetett szabályzat tehát azért fontos, hogy előzetesen jelezhesse a cég, hogy mit vár el a vele kapcsolatban álló dolgozóktól és partnerektől. A szabályzatok adhatják az alapját az ellenőrzéseknek és az esetleges számonkérésnek is. Az egyik legelterjedtebb visszaélési séma a beszerzésekhez, megrendelésekhez kapcsolható, a válaszadók mindössze fele (47%) rendelkezik beszerzési szabályzattal vagy eljárásrenddel, pedig a szakértő szerint ennek kontrollálása minden cég elemi érdeke. E vállalatok töredéke (23%) tette az etikai kódexet a beszállítói szerződés részévé, és antikorrupciós nyilatkozatot a megkérdezettek 8 százaléka írta alá.
Kevesen kezelik rendszerszerűen
A felmérésben szereplők mindössze harmada próbálja rendszerszerűen kezelni a visszaéléseket. A felelősségre vonás is igen alacsony arányú, a szankcionálás mértéke elenyésző. A megkérdezett vállalatok csupán 32 százaléka jelezte, hogy az elmúlt 5 évben indítottak eljárást etikai vétség miatt, 21 százalék számolt be felderített visszaélésről. A tényfeltáró vizsgálatok eredményei jellemzően nem kerülnek nyilvánosságra. A munkavállalók felé történő visszacsatolás, a nyílt és folyamatos kommunikáció, valamint az etikus viselkedés megerősítése az egyik legfontosabb eszköze a visszaélések megelőzésének.
Annak ellenére, hogy a válaszadók tisztában vannak azzal, hogy melyek a visszaélések szempontjából meghatározóan kockázatos területek, ez a tudás a kockázatkezelési gyakorlatba már ritkán megy át. Például a megkérdezettek csupán 37 százaléka figyeli valamilyen módon az érdekellentéteket, azt is leginkább önbevallására alapozva.
„A válaszok alapján az látszik, hogy sokszor egyszemélyes, általában vezetői döntések születnek a beszerzések pályáztatásáról, annak módjáról és eredményeiről. Szabályozatlan vállalati környezetben az egyszemélyes döntéshozatal túl nagy kitettséget jelent mind a beszállítók, mind a megrendelők számára, ami a korrupció lehetőségét nagymértékben növeli. Ilyen szintű felelősségnél elengedhetetlen a jogkörök megosztása és a transzparens döntéshozatal” – mondja Biró Ferenc.
Az átgondoltan lefektetett megelőző rendszerek elengedhetetlen elemei egy-egy vállalat hatékony és transzparens működésének mind a munkatársak, mind a befektetők, mind az üzleti partnerek szempontjából. E mellett fontos látni, hogy szabályozás hiányában a felelősségre vonás is nagy kihívást jelent a vállalatok számára, hiszen nincs hivatkozási alapja az eljárásnak, és a munkavállaló számára sem lehet bizonyítani, hogy mihez képest volt korrupt vagy etikátlan a magatartása – teszi hozzá.
