Már biztos a kötelező kamarai nyilvántartásba vétel. Az adótörvények közé ékelt új szabály szerint a társaságoknak a cégbejegyzést követően 5 munkanap áll rendelkezésükre, hogy a területileg illetékes kamaráknál jelentkezzenek. Az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági termelők külön jogszabály szerint lesznek kötelesek a nyilvántartásba vételre.
– Az még nem dőlt el, hogy bevezetik-e a kötelező tagságot, sem az, hogy ha igen, milyen technikai feltételekkel. Német vagy osztrák modellt alapul véve része lehet egy képzési rendszer, amely egészséges piaci szereplőket bocsát ki, valamint egy bárki által hozzáférhető informatikai rendszer, amely például a lánctartozás kialakulását is fékezi, vagy legalább követhetővé teszi a vállalkozások fizetési szokásait. A hatóságokkal való együttműködés is fontos annak érdekében, hogy a megfelelő vállalkozások kiszűrhetőek legyenek – válaszolta a Gazdasági Rádió kérdésére Parragh László, a jelenleg 43 ezer, főleg nagyvállalatokból álló tagsággal rendelkező MKIK elnöke.

2010-ben az Új Széchenyi-terv vitairatában bukkant fel újból a kötelező kamarai tagság kérdése. A rendszerváltást követően az 1994. évi XVI. törvény intézményesítette a köztestületi gazdasági kamarákat. A kamarai törvény szerint a kamarák köztestületek voltak, a működésük önkormányzati elven alapult. A cégek, vállalkozók kamarai tagsága automatikus lett. Ezt írta felül 1999-ben az Országgyűlés által elfogadott új kamarai törvény. Az első Orbán-kormány 2000 novemberétől szüntette meg a kötelező tagságot mondván, hogy a kamarai szolgáltatásokat sokan nem tudják kihasználni, hiába fizetik a megszabott tagdíjat. Akkor a kamarák taglétszáma 463 ezer cég volt. Többek szerint jól lobbiztak a kormánynál azok a vállalkozások, amelyek így fejezték ki bírálatukat a kamara nem elégséges tevékenységével, szolgáltatásával, működésével szemben, írta a Világgazdaság egy korábbi cikkében. Most viszont úgy tűnik, a kamara lobbizik a kötelező tagság visszaállításáért, de a kormányzat kivár a végső döntéssel. Legalábbis egyelőre nincs új kamarai törvény, amely a kérdést rendezhetné.

Parragh szerint a most elfogadott regisztrációs kötelezettség csak az első lépés, de tárgyalnak az új kamarai törvényről is.
– Egyenlőre viták vannak abban, hogy az agrárium és az ipar között hol húzzuk meg a határvonalat. Ebben markánsan más álláspontot képvisel a Vidékfejlesztési Minisztérium, mint amit mi. A kötelező regisztráció bevezetése egy lépés előre, és ez is hozhat tisztulást. 2009-ben vezettük be az építőipari cégek kötelező regisztrációját. Akkor derült ki, hogy hány vállalkozás működik a területen, és hogy ezek közül mekkora arányban vannak a „táskás vállalkozások”. Hivatalosan egymillió négyszázezer vállalkozás van az összes ágazatot vizsgálva. Életvitelszerűen viszont szerintem legfeljebb háromszázezer-négyszázezer vállalkozás működik. Számos újságíró vagy vagyonőr is vállalkozóként jelentkezett be, és sok projektre létrehozott céget sem számoltak fel azután, hogy elvégezték a munkát. Ezeket jó lenne kitakarítani – véli Parragh, aki a Gazdasági Rádióban november 17-én reggel elhangzott interjúban azt mondta, hogy sokan az adóhatósággal való elszámolás miatt odázzák el a cégfelszámolást. Az MKIK elnöke szerint ez csak folyamatában képzelhető el, mivel nem csak adminisztratív feladat, hanem kultúraváltás is. Ráadásul a mostani időpontot erre nem tartja alkalmasnak Parragh. „Nem szeretnénk, ha a cégek úgy élnék meg a változásokat, hogy vegzáljuk őket, márpedig most nagyon érzékeny a magyar vállalkozói kör. Szenzitívnek és óvatosnak kell lennünk.”