Világszerte 3 milliárd ember dolgozik. Közel 1,5 milliárdnak van olyan iparágban az állása, melyek nagy vízfogyasztók, derült ki az ENSZ 2016-os World Water Development Report nevű tanulmányából. Az ivóvízhálózat létesítésébe történő befektetés, elsősorban kis projektek esetében járhat a legnagyobb termelésnövelő hatással. Ha Afrikában ilyen beruházásokkal biztosítanának ivóvizet a lakosságnak, az 5 %-kal növelné a földrészt GDP-jét. Az USA-ban is serkenti a gazdaságot az ilyen jellegű befektetés: a vízinfrastruktúrára költött 1 milliárd dollár 10-20 új munkahelyet teremt, legyen az akár a termőföld locsolására szolgáló berendezések beszerzése vagy az ivóvízhálózat felújítása és bővítése. Nem véletlen, hogy az amerikai az Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság (DNI) a vízhiányt a terrorizmus mellett az egyik legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette.

Cseppenként növekszik a gazdaság
(fotók: freeimages.com)

Magas vízárak

Világszerte 650 millió embernek nincs hozzáférése vezetékes ivóvízhez. Akiknek pedig van, azok nem feltétlenül "megengedhető" árú vizet kapnak. Sok országban ugyanis az tartja a szegénységben a lakosságot és fékezi meg a vállalkozói szektort, hogy túl drága a vezetékes víz.

Az ENSZ Világegészségügyi Szervezete (WHO) szerint 50 liter a napi minimum ahhoz, hogy életvitelében fenn tudjon tartani egy alapvető higiéniát és egészségi szintet. Az alábbi adatok napi 50 liter vízre értendők:

• Öt probléma, amivel szembe kell néznünk 2050-ben

  Alapvetően megváltozik ma ismert világunk néhány évtizeden belül: még megjósolni sem lehet, hogy technika milyen forradalmi változásokat hoz az életünkbe, de néhány veszély már most látható. Néhány globális probléma, amikről tudunk, de nem igazán foglalkozunk velük.
  Pápua Új-Guinea szegény polgárainak a napi jövedelmük 54 %-át kell víz beszerzésére költeniük. Mert ilyen keveset keresnek és ahhoz képest ennyire drága a víz.
• Angliában még a minimálbért keresők is jövedelmüknek csak a 0,1 %-át költik vízre.
• Madagaszkárban a napi keresmény 45 %-át fordítják vízre.
• Ghanában ez az arány 25 %.
• Mozambikban a fekete piacon a kereskedők százszor magasabb árat kérnek a vízért, mint ami a kormány által támogatott csapokból folyik.
• Pápua Új-Guineában, Egyenlítői Guineában és Angolában a legalacsonyabb a lakosság körében azok aránya, akik háztartásában vezetékes víz van.
• 16 országban nem kap ivóvizet a lakosságnak legalább 40 %-a.
• A vízvezetékek fejlesztésében Kambodzsa, Mali, Laosz és Etiópia ért el nagy eredményeket az elmúlt években.

2050-re -a jelenlegi 7,2 milliárdról- 9 milliárd létszámúra nő az emberiség, s az ilyen mértékű népességgyarapodás 70 %-kal fogja növelni civilizációnk élelmiszerigényét. Ez természetesen nagyobb mértékű vízfogyasztással is jár majd. Már most az élelmiszertermelés és a mezőgazdálkodás számít a legtöbb vizet fogyasztó ágazatnak.

Van akiknek túl drága a víz

A szegény országok másik nagy hiányossága, hogy az árvizek ellen védő gátak sincsenek felépítve, így ha a folyók kiáradnak, nagyobb pusztítást vonnak maguk után, mintha medrüket és partjaikat szabályozták volna.

Az árvíz nem ivóvíz

2050-re az emberek 75 %-a fog olyan régióban élni, ahol rendszeresek lesznek az ivóvízhiányok, vagy a tengerszint emelkedése, vagy az aszály, vagy az árvizek miatt. Az árvíz csak látszólag vízbőség, csak éppen nem a fogyasztási szempontból: a kiáradó folyók nem ivóvizek, sőt mivel gyakran hullákat és állattetemeket is magukkal sodornak, a fertőzés melegágyainak számítanak.)

A heves esőzések már ma is egyre nagyobb régiókat érintenek, furcsa módon időnként a csapadékszegény területeket is, s ez a tendencia 1950 óta tart, derült ki a Sydney-ben működő University of New South Wales kutatói által publikált új tanulmányból. A kutatás a Föld leginkább csapadékszegény területeinek 30 %-át és a legcsapadékosabb régiók 30 %-át vizsgálta. A tudósok szerint a felhőszakadások és szélsőséges viharok előfordulásának gyakorisága az évszázad hátralévő részében továbbra is nőni fog.