A bitcoin-tranzakciók azért használnak oly sok energiát, mert az adásvétel ellenőrzése bonyolult, az ezt végrehajtó algoritmusok működtetése energiaigényes. Ettől aztán erőforrás-intenzív és költséges a bitcoinnal való kereskedés. A hagyományos digitális fizetések egymást autentikusnak elfogadó felek között történik (banktól bankba vagy PayPalról bankba), ezért a partnerek minimális energiafogyasztással dolgoznak. Egy Visa-tranzakció 0,01 kWh (100 Wh) energiát fogyaszt.
A bitcoint működtető blockchain technológia azonban teljesen másmilyen. Tulajdonképpen szándékosan így lett az egész kitalálva, hogy ilyen mértékű energiafogyasztás mellett ne érje meg senkinek hamis tranzakciókat bonyolítania, vagyis csalnia.
Az ING közgazdásza, Teunis Brosens 200 kWh-t emleget, mint egy bitcoin-tranzakció energiagiényét. Ez elegendő ahhoz, hogy „egy hónapig működjön a lakásom”, merthogy Brosens hetente 45 kWh-t fogyaszt otthon, ami a holland energiaárakkal számolva 39 euróba kerül. Vagyis ha jól számoljuk, egy bitcoin-tranzakció energiaköltsége 4 x 39, azaz 159 euró (49 427 forint). Talán érdemesebb a bankba utalt „igazi” pénznél maradni. Esetleg napfényes országokban napenergiával működtetni a bitcoin-gazdaságot. Vagy mégsem?
A napokban cikkezett a világsajtó arról, hogy a bitcoin árfolyama először lépte túl a 10 000 dollárt. Abba bőven belefér a 159 eurós „rezsiköltség”, főleg ha az ember korábban vette a digitális fizetőeszközt, amikor még jóval olcsóbb volt, s így nyereséggel tud túladni rajta. Alig néhány hete, október 20 környékén is csak 6000 dollárnál állt a bitcoin, így aki erre a lóra tett nyáron, annak pompás hozamot produkáló ősze volt. A megabankok is tudják, hogy a bitcoin nem megy el, nagyon is itt marad. A Goldman Sachs bitcoin-kereskedési részleget hoz létre, de a Morgan Stanley vezérigazgatója, James Gorman is úgy nyilatkozott, hogy a „bitcoin biztosan nem csak múló divat”.
(Business Insider UK, CNBC)
