Nem kérdés, hogy rátérünk-e a fenntarthatóság útjára, már azon haladunk. Ugyanakkor hatalmas áttörést várni hiábavaló, arra kell készülnünk, hogy a „következő nagy lépés sok kis lépésből áll majd” – mondta Dr. Bartus Gábor a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára az Action 2020 Szakmai Fórumán.
Mit remélt Magyarország az EU-tagságtól és mi lett mindebből 20 év alatt?
Devizahitelezés, euróbevezetés, uniós pénzek, kilátások - online Klasszis Klubtalálkozó élőben Medgyessy Péterrel!
Vegyen részt és kérdezzen Ön is Magyarország korábbi miniszterelnökétől!
10 pontba foglalta az alacsony karbon kibocsátású gazdaság makró környezettel kapcsolatos állapotot, trendeket és nehézségeket, amelynek keretén belül az üzleti megoldásokat ki kell dolgozni Dr. Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára az Action 2020 Szakmai Fórumán.
Már az úton vagyunk
Az alacsony karbon-kibocsátású pálya már adott, nem nekünk kell felfedezni az utat, csak haladnunk kell rajta – mondta a szakember, aki szerint az erős elköteleződésre azért továbbra is szükség lesz. Hogy jó úton járunk, az is bizonyítja, hogy tavaly a történelemben először több jutott alacsony karbon kibocsátású, mint fosszilis energia beruházásokra. (Ugyanakkor az energiaforrások legnagyobb részét még mindig a fosszilis források, jelesül elsősorban az olaj adta.)
A környezeti válság nem csak klímaválság
Hangsúlyozta továbbá, hogy a környezeti válság koránt sem csak klímaválságot jelent, sőt, nem is az a legsúlyosabb fenyegetés. A biodiverzitás csökkenése, vagy éppen a természeti erőforrások túlhasználata (2000-ig a természeti tőke 25%-át használtuk fel, 2030-ra viszont már 33% lesz ez az arány, ami drasztikus növekedés!) sokkal nagyobb problémát jelent.
Fontos tehát, hogy ne csak a klímaváltozás problémájára koncentráljunk, hanem az egész probléma halmazra, annak minden elemére. Ne legyünk „egy ügyűek” – fogalmazott Bartus.
Kép: SXC
Kockázat vs. bizonytalanság
Minden változás, változtatás kockázatot jelent – természetesen igaz ez a fenntartható fejlődési pálya felé való elmozdulásra is. A kockázatokat az üzlet és a közgazdaságtan is képes kezelni és beárazni, a bizonytalanság azonban, amely a klímapolitikában sajnos elkerülhetetlen (nem tudhatjuk, pontosan hogy is alakalunak majd az adatok és körülmények), jelentősen nehezíti a szabályok megfelelő kialakítását és a tervezést.
Erős impulzusok vs. elmaradó politika
Örvendetes tény, hogy a környezeti válság témája egyre inkább a világ figyelmének középpontjába kerül. Olyan, sokakra ható emberek szólalnak fel az ügyben, mint a katolikus egyház feje, vagy éppen olyan hollywoodi sztárok, mint Leonardo Dicaprio.
A tudomány is jelentős léptekkel halad előre, szinte naponta jelennek meg az újabb fejlesztések és technológiák, amelyek előrelépést jelenthetnek. Mindennek ellenére – mondta Bartus – a politika jelentősen lemaradva követi ezeket a trendeket. Az ok pedig a fenntarthatósági átmenet problémája.
Mint minden átmenetnek, a fenntartható működés felé vezető útnak is van egy szakasza, amelyre a „kreatív rombolás” jellemző. Az átmenetnek vannak költségei és természetesen vesztesei is – magyarázta Bartus. Ez az átmeneti időszak pedig hosszabb, mint a jellemzően 4-5 éves politikai ciklusok, ezért a politikusok egy részének azt kellene felvállalnia, hogy csak a negatív szakaszt viszi a hátán – erre pedig nem meglepő módon nem nyüzsögnek a jelentkezők.
Emiatt is van, hogy a politika lassan és nehézkesen követi csak a tudomány által lehetővé tett változásokat.
Szabályozás van ösztönzés helyett
Az átmenetet lassítja az is, hogy Bartus szerint nem a megfelelő eszközökkel próbálunk hatni a döntéshozókra. Mint mondta, míg a munkaerő folyamatosan drágul (köszönhetően a járulékok magas szintjének is), addig az alacsony energia intenzitás költsége nem nő. Vagyis a cégek sokkal inkább érdekeltek a munkaerőn való spórolásban ahelyett, hogy a hatékony anyag és energia felhasználására koncentrálnának.
Pedig – hangsúlyozta a közgazdász – egyértelmű, hogy a gazdasági ösztönzők (adók), hatékonyabbak a határértékek kijelölésénél. Mivel azonban a fenntartható gazdaságra való átmenet iránt főként az adók kiszabására nem felhatalmazott Európai Unió elkötelezett a nemzetállamokkal szemben, mégis előírásokkal próbálnak küzdeni.
Nemzetállamok vs. globális gondok
Nem könnyíti meg tehát a cselekvést, hogy míg a környezeti problémák globális gondokat okoznak, melyekre globális válaszokat kellene adni, a döntési jog a legtöbb esetben nemzetállami szinten van. Az ambiciózus terveket megfogalmazó Párizsi klímaegyezmény számtalan kiskaput tartalmaz a nemzetállamok vezetői számára, de a nemzetközi jogi egyezmények alapvetően gyengék ahhoz, hogy a változás hajtóerejévé váljanak. Ezért a civil szféra és az üzleti szektor lehet az igazi mozgató erő.
Kép: archív
A rossz hír néha jó hír
A klímaváltozás hatásai eddig a legnagyobb kibocsátású országoktól messze jelentkeztek. Ha valahol távol ellep a tenger egy szigetet, az nem üti szíven a fejlett államok döntéshozóit. Mostanra viszont eljutottunk addig, hogy az Egyesült Államoknak és Kínának a saját határain belül, saját, klímamenekültté váló állampolgáraival kell szembe nézniük, ami drasztikusabb cselekvésre sarkallhatja a döntéshozókat. (Az Európát érintő menekültválság mögött is jól látható a klímaváltozás kiváltó okként.)
Kifogyhatatlan üzleti lehetőség
A kihívások az üzleti szféra számára végtelen lehetőségeket jelentenek, hangsúlyozta Bartus, akár fogyasztóként, akár gyártóként vesznek részt a folyamatban, akár a káros hatások csökkentésével foglalkoznak, akár az új helyzethez való alkalmazkodással.
Lépésről lépésre
Már most jelentős részsikereket könyvelhetünk el, egyre több a megvalósult fejlesztés, amelyek egyre inkább üzletileg is nyereségessé válnak, így várhatóan még dinamikusabb lesz a fejlődés. Ezzel együtt is fontos rögzíteni, hogy nem lesz egy varázsütés, amikor a világ fenntartható működésre áll át – hangsúlyozta a szakember. A következő nagy lépés sok kis lépés összességéből áll majd össze.
