Valóságos háború dúlt nyáron déli szomszédunknál a piros arany miatt. Ha valaki azt hinné, hogy a magyarok tubusos ételízesítőjéért mentek most birokra a szerbek, az súlyos tévedésben van. A málna miatt hőbörögtek a termelők, mert a nagyobb felvásárlók – a konzervgyárak és a hűtőházak – még az önköltségi árat sem hajlandóak kifizetni a bogyós gyümölcsért. A termesztők sztrájkkal szeretnék nyomás alá helyezni a szerb kormányt annak érdekében, hogy végre tegyen rendet a piacon. A belgrádi vezetés azonban jelezte: nem áll módjában befolyásolni a piac által diktált átvételi árakat.
Pedig van mit veszíteniük a szerbeknek. Ha mást nem, az elsőségüket mindenféleképpen. Szerbia ugyanis világelső málnatermelésben. Az országban 20 ezer hektáron évente körülbelül 110 ezer tonnányi málna terem, ezzel a szerbek stabilan őrzik vezető helyüket a lengyelek előtt. A málnatermesztésnek elsősorban a közép-szerbiai hegyvidéki területeken van nagy hagyománya. Az utóbbi időben viszont egyre nagyobb gondot jelent, hogy nehéz napszámosokat találni a málnaszürethez.
Túl sok vagy túl kevés
Árharcok nemcsak Szerbiában, hanem hazánkban is szinte minden évben kitörnek a gyümölcságazatok és a feldolgozók között. Ennek általában az az oka, hogy valamelyik fél nem piacképesen kalkulál: az egyik vagy túl sokat kér a termésért, vagy a másik túl keveset ajánl érte. A megoldás – a rendszerváltás óta eltelt időszak folyamatait figyelembe véve – a megfelelő üzemméret elérése lenne. Az európai szintű, korszerű gyümölcsültetvények többnyire nyereségesen működnek, míg a korszerűtlen, elavult szerkezetű gyümölcsösök inkább csak a veszteséget termelik.
Részben ennek is a következménye, hogy Magyarországon a kilencvenes évekhez képest mára a málnaültetvények több mint 90 százaléka megszűnt, és már csak mindössze néhány száz hektáron foglalkoznak a rendkívül élőmunka-igényes növénnyel. Ha két-három hektáron termesztenek málnát, az a mostani viszonyok között már viszonylag nagy területnek számít. De a korábbi, 25 ezer tonnás termés is már a múlté: az idei hozam jó, ha meghaladja az ezer tonnát. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanácsnál (Fruitveb) úgy látják, hogy a következő években vélhetően a maradék ültetvényeket is felszámolják, s ezzel – sok más bogyós gyümölcshöz hasonlóan – gyakorlatilag a málna termesztése is megszűnik hazánkban. Legalábbis az ipari felhasználásra, azaz fagyasztásra vagy lémálnának szánt gyümölcs biztosan eltűnik, egyedül a hobbiszinten megtermelt, az őstermelők piacra szánt friss málnája maradhat meg országosan pár száz hektáron.
Vendégmunkásokkal állják a sarat
A szakemberek szerint a gondot az okozza, hogy egyrészt nincs, aki foglalkozzon a családi házak mellett termesztett gyümölcs begyűjtésével, másrészt a nagyobb ültetvényekhez nem találnak elegendő létszámú idénymunkást a termelők. Harmadrészt a felvásárlási és értékesítési árak is rendkívül alacsonyan alakulnak, miközben a munkaerőköltség egyre nagyobb részt hasít ki a termék értékesítési árából. (A bokrok ápolása, metszése, a gyümölcs szüretelése nagy gondosságot és jelentős kézimunka-erőt igényel.) Ezért csak azok az államok állják még a sarat a nemzetközi piacon, ahol a töredékébe kerül a munkaerő (mint például Szerbiában, Ukrajnában vagy Macedóniában), illetve ahol sok energiát fordítottak gépek beszerzésére, a gépi szüretelés megoldására (ilyen Lengyelország). Görögországban például jellemzően albán vagy pakisztáni munkásokat foglalkoztatnak, természetesen a görög bérnél jóval kevesebbért.
Az Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) adatai szerint a rendszerváltás idején még 27 ezer tonna málna termett egy évben Magyarországon. A legnagyobb termőterületek pedig a Börzsöny hegység lábánál, valamint Nógrád, Pest és Somogy megyében voltak. A málna igen érzékeny gyümölcs, a hazai éghajlat, a klímaváltozás és az erős UV-sugárzás nem tesz jót neki, de sem a hirtelen lezúduló esőt, sem a páraszegény meleget nem igazán tűri jól. Az idei málnaszezon sem sikerült túl hosszúra: tavasszal a fagyok, most nyáron a többnapos esők és viharok okoztak károkat a meglévő ültetvényekben.
A szélsőséges időjárás és a klímaváltozás azonban nem csak a málna esetében érezteti a hatását. Szinte az összes bogyós gyümölcs eltűnőben van a magyar gyümölcságazat kínálatából. A feketeribiszke termesztésével már korábban felhagytak a termelők, miközben alig harminc éve hazánk még meghatározó piaci szereplő volt e téren. De ugyanez a helyzet a szamócával vagy a köszmétével (egres) is, sőt úgy tűnik, hogy a meggytermesztés is veszélyben van. Nem véletlenül sürgetett összefogást a minap egy rendezvényen Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős országos alelnöke. Mint fogalmazott: „Ne várjuk meg, míg az utolsó meggyfát is kivágják, miként megszűnt a hazai málnatermesztés is, s ezután avassuk fel a magyar meggy szobrát!”
Szerző: Gyüre József
