Mycle Schneider, a világ kimagasló tekintélyének számító, független nukleáris-energia szakértője immár húsz éve készíti el a világ atomenergia-iparának állapotát bemutató „World Nuclear Industry Status Report” című riportot. Az idei beszámolót az Ökopolisz Alapítvány és a Heinrich Böll Alapítvány prágai irodájának budapesti közös konferenciáján mutatta be a szakértő október 10- én. A teltházas rendezvényen iparági szereplők, civil érdeklődők, szakértők és kutatók előtt vezette le Schneider, hogyan eredményezte az elmúlt évek technológia-váltása az atomenergia rohamos drágulását, és a megújuló energiaforrások egyre olcsóbb elérhetőségét.
A megforduló költségtrendet követte a nukleáris befektetések drasztikus csökkenése: a világszerte működő reaktorok számát tekintve 1989-ben, a beépített teljesítményt illetően 1988-ban tetőzött az atomenergia, az elmúlt 20 évben pedig folyamatos lejtmenetben van. Az atomenergia részaránya a villamosenergia-termelésben pedig 1997 óta folyamatosan csökken. Mára a világ áramtermelésének csupán 11 százalékát adják a nukleáris reaktorok.. A néhány épülő reaktor kétharmad része Kínában és Oroszországban van, míg a világ jelenleg legnagyobb atomenergia-termelő államában, az Egyesült Államokban egyetlenegy reaktor épül csupán – az viszont már 1972 óta, hiszen az elmúlt 30 évben 13 projekttel hagytak fel finanszírozhatatlanság miatt az amerikaiak.
Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség magyar Szén-Gáz és Villamosenergia divíziójának vezetője csatlakozott Schneiderhez annak bemutatásában, milyen drasztikus költség- és beruházási időtúllépések történtek a két épülő európai reaktorprojektben is. A köztudottan korrupciómentes és fejlett Finnországban most tartanak az eredeti költség duplájánál, miközben a beruházást 2009 májusára át kellett volna adniuk. Az atomfellegvárnak számító Franciaország projektje szintén 50%- os költség- és 4 éves beruházási időtúllépésben van. Ez annál is inkább drámai, mivel Varró szerint egy kétéves csúszás és húsz százalékos költségtúllépés a befektetési érték 90%-át eliminálja – ezek a projektek tehát hosszú élettartamuk alatt soha nem válhatnak így jövedelmezővé.
Mindez nem marad el a tőzsdei mutatókról sem: a világ atomcégeinek részvény-árfolyamai az elmúlt években 88%-95%-os esést könyvelhettek el. A hitelminősítő cégek a bóvli-kötvény kategóriába vagy a köré sorolják ezeket a vállalatokat: így került bóvli kategoriába az európai atomipar zászlóshajója, a francia Areva is. Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke az ellentmondásos magyar energiastratégia „Atom-Szén-Megújuló” prioritásáról beszélt a konferencián, rámutatva a közelmúltban elfogadott hazai stratégia és a nemzetközi trendek kontrasztjaira.
Miért ragaszkodik a magyar kormány mégis a bővítéshez? Vári Anna, az MTA Szociológia Intézetének tudományos műhelyvezetője az atomenergia társadalmi és médiabeli diskurzusát elemezve a konferencián kimondta, hogy a magyar médiában jelenleg egyértelműen az atombarát megközelítés érvényesül. A magyar társadalomban jelenleg egyre erősödő közömbösség és bezárkózás is a pro-nukleáris lobbinak kedvez a status quo fenntartásával.
A konferencia egyik legfontosabb konklúziója az volt, hogy az atomiparág drámai visszaesése nem politikai okokra vezethető vissza, hanem az atomenergia gazdasági és technológiai sajátosságai állnak mögötte. Rossz hír tehát az éghajlatváltozás megfékezése szempontjából is, hogy nincs többé „olcsó” és „biztonságos” atomenergia.
A konferenciára előadónak várták a szervezők Kovács Pált is, a NEFMI energetikáért felelős államtitkárát, aki azonban éppen a konferencia napján jelentette be Prágában, az orosz atomóriás Roszatom rendezvényén, hogy jövő év elejéig kiírják a tendert a paksi atomerőmű két új blokkal való bővítésére. A három ezer-milliárd forintos, a magyar GDP tíz százalékát kitevő gigaberuházás realitása nem is kérdés a tények fényében.
