Az EB eltitkolt jelentése agrár-szakértők és mezőgazdasági vállalatvezetők állításai alapján arra az eredményre jutott, hogy 20 év alatt (tehát 2030-ig) 21 százalékkal több emisszióval járhat az etanol gyártása, mint a fosszilis üzemanyagoké. A nyilvánosság számára ismeretlen hatástanulmány részletei úgy tudódtak ki, hogy szeptemberben klímavédelmi aktivisták beperelték az Európai Bizottságot, amiért visszatartja a negatív színezetű adatokat a nyilvánosságtól.
A washingtoni International Food Policy Research (IFPRI) megbízásából készült tanulmány viszont éppen azt állítja, az etanol 36 százalékos emisszió-mérséklést eredményez húsz éves távon. Kinek hihetünk?
Sumákol az EB?
Az EB és az Európa Tanács megtagadta a hozzáférést a ClientEarth számára a Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által készített tanulmányhoz, melynek állításait végül elmismásolták az EU etanol-politikájának megfogalmazásakor.
A JRC számára világos volt, hogy 201 millió és 1,092 milliárd tonna közötti üvegházgáz-kibocsátással jár az etanol-gyártás a "közvetett földhasználatban beálló változások" miatt. Ez a forgatókönyv 7 százalékos etanol-arányon alapul, amit 2020-ra érnek el az uniós üzemanyagokban. De a legújabb stratégiai tervek arról tanúskodnak, a tagállamokban 9-11 százalékos etanol-arányt terveznek bevezetni, vagyis a valós légszennyezés tehát 1,5 milliárd tonna CO2 lesz.
A Bizottság képviselője azzal védekezett, hogy a 27 tagállamból 7 nem nyújtotta be ez irányú terveit, ezért nem lehet korrekt, megbízható számadatokat bejelenteni a közlekedési szektor megújuló energia-arányáról.
Vannak országok (főleg az EU-n kívül), ahol az etanol-gyártásban az ország "energiabiztonságának" biztosítékát látják: Indiában például az üzemanyagfogyasztás 73 százalékát importtal oldják meg, itt óriási a szükség a saját termelésű üzemanyagra. Ezzel szemben Brazíliában például a teljes üzemanyagfogyasztás 40 százalékát cukornádból készült etanollal oldják meg, amit az ország autóállományának 75 százaléka fogyaszt el. E rengeteg cukornádat az országhatáron belül termesztik.
Falatot a szájától...
A bővülő etanolipar újabb és újabb termőföldeket igényel, és "közvetett földhasználat változással jár", mondja a hivatalos szakzsargon. A földhasználat változása nem mást jelent, minthogy az élelmiszertermelésre használt földek etanolnövényekkel vetik be. Az élelmiszeriparból ily módon kieső búzát máshol kell megtermelni, rendszerint a harmadik világban. De az is lehet, hogy bizonyos számú földlakó éhen marad, mert nem pótolják kellő mértékben a kieső gabona-készleteket. Az OECD 2007-ben figyelmeztette a fejlődő világbeli kormányokat, hogy az etanol-termések szubvencionálása világszerte élelmiszerár-emelkedést indukálhat és károsíthatja az őshonos öko-szisztémákat. (Kína rendeletileg limitálta is az etanol-gyártásra felhasználható termést.)
A fejlődő országokban élelmiszertermelésre befogott földeket gyakran az őshonos erdőktől veszik el, így a globális társadalom élelmezése nagyobb erdőirtást és több légszennyezést von maga után, mintha az etanol nem lenne ott a képletben. A kivágott fákból ugyanis nagy mennyiségű megkötött CO2 szabadul fel és jut a légkörbe (ráadásul az erdőirtást nem ritkán égetéssel oldják meg). E tényezőt azonban ritkán veszik be az etanol-tanulmányokba.
Az iparág képviselői hangsúlyozzák, hogy az alapos hatástanulmányoknak magukba kell foglalniuk azt az elvet, hogy az üzemanyagnak termesztett növény először karbont vesz el a légkörből, hogy növekedjen. Az etanol CO2-mérlege tehát ezzel a -földi légkörnek hasznos- növényi életszakasszal együtt lehet csak teljes.
Az etanolipari szereplők azzal védekeznek, hogy az élelmiszeripartól elvont termőföldek terményét másutt a termésátlag növelésével lehet pótolni, illetve új földek bevonásával a harmadik világban (a terjeszkedés tendenciája mostanában Afrikára irányul).
Az etanol védelmezői azzal is érvelnek, hogy a "második generációs" bioüzemanyagok, amik a mezőgazdasági hulladékból vagy felesleges erdőgazdálkodási maradékból készülnek (növényszárak, lemetszett ágak és indák, fakérgek, narancshéjak) hamarosan szintén belépnek a piacra, és kiváltják az első generációs etanol-anyagok (kukorica, szója, cukornád stb.) egy részét.
A ClientEarth által az Európa Tanács és az Európai Bizottság ellen benyújtott két kereset célja, nagyobb átláthatóságot kivívni, illetve a bioetanollal kapcsolatos JRC-hatástanulmány közlését kikényszeríteni.
Amerika mégis növeli az etanolgyártást
Az Egyesült Államokban 2007-ben léptette életbe a Kongresszus a bioetanol-gyártás szabályozását, melynek értelmében az akkor 26,46 milliárd literes éves gyártási volument 49 milliárdra tornázták fel, és 2022-re 136 milliárd liternyi éves termelést írtak elő, hogy így próbálják függetleníteni az országot a külföldi olajtól. Környezetvédők azonban felhívták rá a figyelmet, hogy az etanol nem tekinthető "zöld" vagy "tiszta" üzemanyagnak, mert előállítása túl sok energiát követel, gyári emisszióval jár és az üzemekből kifolyó ipari szennyvíz egész halálzónákat teremtett a Mississippi torkolatánál, illetve a Mexikói-öbölben.
A Környezetvédelmi Hatóság (EPA) mégis új rendelkezést nyújtott be jóváhagyásra a kormánynak, ami az etanol további térnyerését jelzi. Ennek értelmében a töltőállomásoknál külön E15-címkével kellene ellátni a 15 százaléknál kisebb etanol-arányú üzemanyagot kínáló kutakat. Jelenleg Amerika-szerte mindössze 2000 benzinkút tart 15 százalékos etanol-tartalmú üzemanyagot.
Az EPA e hónapban dönt továbbá arról, hogy helyt ad-e az etanolgyártók petíciójának, melyben a jelenlegi 10 százalékos etanol-minimum 15 százalékra emelését kérik az üzemanyagokban. Az etanolgyártók érdekvédelmi szövetsége, a Growth Energy úgy látja, ez az etanolpiac 58 százalékos növekedését eredményezné. A szervezet azonban nem látja célszerűnek a kutak felcímkézését (csak felesleges pluszkiadásnak), ha az nem jár az etanol-arány bizonyos százalékú növelésével.
