A világ egyik legfontosabb légszennyezésmérő bázisa, a Hawaii-n lévő Mauna Loa Obszervatórium azt jelentette, hogy a levegő üvegházgáz-koncentrációja elérte a 400 ppm (parts per million) mértéket, és ezen a szinten marad „meghatározatlan ideig”. A klímapolitika jegyében vállalt emissziócsökkentések célja, hogy a globális felmelegedést 2 Celsius-fokban maximálják az ipari forradalom előtti éghajlathoz képest. De a 400 ppm elérése éppen ezt nehezíti meg. Évmilliók óta nem volt ilyen magas a földi légkör üvegházgázokkal való telítettsége.
A világ több pontján lévő mérőállomások ugyan mértek már 400 ppm-es szintet a levegőben, de ez korábban csak ideiglenes állás volt, a légkör viszonylag rövid idő múlva tisztult, a ppm-érték kismértékben ugyan, de csökkent. Most azonban nem kecsegtetnek ilyesmivel a szakemberek. James Hansen, a NASA egykori klimatológusa szerint a szén-dioxid-koncentrációnak igazából 350 ppm-re kellene csökkennie, ha az emberiség olyan körülmények között akarja megőrizni a Földet, amilyenek közepette a civilizációnk kifejlődött, és amihez a földi élet hozzászokott.
Ralph Keeling, a Scripps Institution of Oceanography professzora úgy reagált, „helytelen” ezt a szinttúllépést olyannak nevezni, ami visszafordíthatatlan változást hoz. Az angol a „tipping point” kifejezést használja erre. Keeling szerint veszélyes a szenzációhajhász rémisztgetés, mert azt a benyomást kelti az egyénben, hogy többé semmit sem tehet, a klímaesemények kimenetele már nem az ember kezében van. Vagyis túlléptünk ugyan egy fordulópontot, ami kritikus határnak is nevezhető, de ez nem jelenti azt, hogy ezentúl lehetetlen a globális felmelegedés megfékezése, hanem nehezebbé válik. Keeling szerint továbbra is a legfontosabb teendő az emissziónövekedés megállítása.
Közel 450 tudós adatait összesítve derült ki, hogy 2015 volt a legmelegebb év a meteorológiai mérések történetében mind a szárazföldön, mind a tengereken. Ez részben az egész évben aktív, s bő 50 éve nem tapasztalt intenzitású El Nino lég- és hőáramlásainak köszönhető, részben pedig a globális felmelegedésnek, vagyis egy rövidtávú, időszakos jelenség felerősített egy hosszan tartó trendet. (Az El Nino meleg időjárást hoz a csendes-óceáni térségbe.)
A globális átlaghőmérséklet sosem volt ilyen magas, mint 2015-ben. 70 millimétert nőtt a globális tengerszint, holott korábban évente átlagosan 3,3 milliméterrel emelkedett. A melegedés mértéke is az eddigi legnagyobb ugrást mutatta, soha nem volt ilyen nagy különbség két év között. A sarki jégtakarók olvadása szintén rekordmagasságokra duzzasztotta fel a tengerek szintjét. 2015 volt az első év, amikor az üvegházgáz-koncentráció meghaladta a 400 ppm-et.
