Kép:Flickr
2014-ben a magyar népesség 16,6 százaléka, vagyis 1,7 millió ember élt jövedelmi szegénységben, azaz háztartásuk egy főre jutó jövedelme nem haladta meg a 78 ezer forintot. A szegénység előfordulása 24 százalékról 44 százalékra, azaz csaknem a duplájára nőtt 2005 és 2014 között azokban a háztartásokban, ahol a háztartásfő legfeljebb általános iskolát végzett. 2010 és 2014 között 20 százalékról 25 százalékra nőtt Magyarországon a relatív jövedelmi szegénységben élő gyerekek száma. Ez azt jelenti, hogy ma már minden negyedik gyerek a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkező háztartásban él.
Ugyanebben az időszakban a mélyszegénységben élő gyerekek száma 3 százalékról 8 százalékra nőtt, azaz ma körülbelül 130 ezer gyerek él nélkülözésben. Becslések szerint ezen belül 36-54 ezer gyerek súlyos mélyszegénységben él és rendszeresen éhezik.
A nélkülözés az iskolai teljesítményt is leronthatja. A gyerekek (0 –17 évesek) 9 százaléka, több mint 150 ezer gyerek él olyan lakásban, ahol nincs bent WC és több mint 110 ezren (6,6%) élnek olyan lakásban, amelyben nincsen zuhany vagy fürdőkád. Csaknem 200 ezer 0-17 éves gyerek (11,3%) él sötét lakásban - írta a Budapest Intézet a Tanulószoba kampány keretében küldött összefoglalójában.
A tanulás a szegénység legjobb ellenszere
Aki iskolázatlan, az nehezen kap munkát és előbb-utóbb elszegényedik (Tárki 2015). A tanulás tehát a szegénység csökkentésének legfontosabb és legerősebb eszköze lehetne, ehhez azonban sokkal jobb és befogadóbb iskolákra volna szükség. A mai iskolák többsége ugyanis nem csökkenti, hanem inkább növeli a tanulók otthonról hozott hátrányait.
Az iskolák gyenge teljesítményét nagyrészt a pedagógiai módszerek elavultsága és a tanári szakma (az alacsony bérek miatt) erősen lecsökkent presztízse magyarázza. Nem a ráfordítás mértéke, hanem sokkal inkább a hatékonysága okozza a problémát. Vagyis, nem az a probléma, hogy ne lenne elég iskola, vagy elég tanár az iskolákban, hanem az, hogy milyen képességű a tanár és milyen minőségű a tanítás. A pedagógusok többsége – igazodva a Nemzeti Alaptantervhez – az érettségin megkövetelt ismeretek, adatok és képletek megtanítását tartja feladatának, és kevesebb figyelmet szentel az alapkészségek, a szövegértés, számolás, vagy a szociális jártasságok fejlesztésének. Erre legtöbbször az eszközei is hiányoznak: nincs birtokában annak a módszertani tudásnak, ami a készségek fejlesztéséhez kell. A 2003 és 2010 közötti továbbképzési programok ugyan javítottak valamit a helyzeten, de a tanárképzés törzstantervébe az új módszertanok még nem épültek be.
Aki már az alapvető készségeket sem szerzi meg, az nem tud továbbtanulni. Ez oda vezet, hogy a magyar iskolarendszer minden évjárat 16 százalékát általános iskolai végzettséggel ereszti ki a munkapiacra 20-24 éves korában.
A számlát végül mindannyian fizetjük
Felnőttként egy érettségizett, szakmát szerzett fiatal 75% eséllyel dolgozik, a bére nagyjából havi 150-190 ezer forint és ebből 50-64 ezer forintot fizet be az állami költségvetésbe. Az a társa, aki csak nyolc általánost végzett, 50% eséllyel dolgozik és a havi bére csak 111-120 ezer forint, a közös költségvetésbe így 37-40 ezret ad be. Legalább ekkora azonban az esélye (50%) hogy segélyt kap, vagy közmunkásként dolgozik, vagyis nem befizet, hanem kivesz a költségvetésből, havonta 23-53 ezer forintot.
Ma Magyarországon 3,9 millió dolgozó tart el 6 millió gyereket, munkanélkülit, közmunkást és nyugdíjast. Tehát két dolgozóra három eltartott jut. Ha ma nem teszünk semmit a befogadó és jó minőségű oktatásért, növekedni fog az iskolázatlan fiatalok aránya, akik életük nagyobb részében munkanélküliek, azaz eltartottak lesznek. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak aránya nem növekszik és húsz év múlva két dolgozóra már akár négy eltartott is jut majd.
