Jobs személyisége már karrierje elején mítoszteremtő jeleket mutat. Thomas Kuhn alapművét – A tudományos forradalmak szerkezete – idézgetve paradigmaváltoztatóként tünteti fel magát. Azt az érzést adja az embereknek, hogy ha megveszik a termékét, részesei lehetnek a nagy ívű fejlődésnek.
Kapcsolódó – elidegenedő
Képtelen volt kapcsolódni az emberekhez, hát jobb híján megalkotta azt a technológiát, amely konnektálja őket egymással.
Élete sokrétegű narratíva. Egyszerre számkivetett és kiválasztott: biológiai szülei eldobták, örökbe fogadói viszont belésulykolták, hogy direkt őt akarták. Prométheuszi pionír: gyerekkorában az emberek féltek a komputerektől, amelyeket nagy konglomerátumok titkos gépmonstrumainak tekintettek. Ő ezeket lehozta az átlagember szintjére, személyi számítógépet csinált belőlük. Plagizátor: fiatalon Steve Wozniaknak, az Apple Computer társalapítójának az egyik ötletét sajátjaként eladta az Atarinak, de a befolyt összegből alig adott barátjának. Képmutató: állandóan a világjobbításról papolt, az Apple-t társadalmilag felelős vállalatként promotálta, miközben az is csak egy az offshore-adóelkerüléssel trükköző multik közül. Ázsiai beszállítóinak nyomorúságos feltételeket diktált, ezért háromszáz dollár egy iPhone profitrátája. „Ha a kínai munkások tisztességesen meg lennének fizetve, csak tizenkét dollár lenne a profit” – állítja Gibney. Az Apple termékeket gyártó kínai Foxconn munkásszállóinak ablakai elé hálót raktak, mert oly sok agyonhajszolt alkalmazott menekült már az ablakon kiugorva a halálba. Játszmázó főnök: először tette a szépet valakinek, hogy elcsábítsa a konkurenciától, aztán megtette bűnbaknak, majd levegőnek nézte. Vesztes: a világi siker dacára rákja belső lelki okait meg- és feloldani képtelen ember.
Utolsó fotóján csont sovánnyá aszott roncs. Rüdiger Dahlke A betegség, mint szimbólum című könyv szerzője szerint a hasnyálmirigyrák oka, hogy az ember képtelen megérteni, elfogadni és feldolgozni élete történéseit. A dokumentumfilm egyik interjúalanya azt mondja, Jobsnak pályája elején érzelmi problémát okozott, hogy adoptált, de hogy később változott-e a hozzáállása ehhez a kérdéshez, arról nem tudunk meg semmit a filmből. Nagy hiba.
Első komputerét lánya után Lisának keresztelte. Ciki vagy cuki? Elmenekült az apaságtól, bíróságnak kellett elrendelnie a génteszt elvégzését. Még utána is tagadott. Kamaszlányával viszont már jó kapcsolatot ápolt.
A bűnlajstromból egy epizód végképp megütközést kelt. 2010-ben Brian Hogan zsurnaliszta egy bárpulton megtalálta az iPhone 4 még tesztelés alatt lévő példányát, és azt eladta a Gizmodo portálnak. Jobs fenyegetőzésére a készüléket a Gizmodo visszaszolgáltatta, ám munkatársuk, Jason Chen lakásán megjelent a Rapid Enforcement Allied Computer Team (REACT), és lefoglalták számítástechikai eszközeit. A REACT-tel a szakmai kapcsolatot tartó bizottságban amúgy kéttucatnyi multi található, például a Google, a Hitachi, az Apple, az eBay, a Visa, a Cisco, az Adobe, a Symantec, a Sony. „Mióta lett a törvényi végrehajtás a világ legnagyobb vállalatainak a muszklija?” – kérdi Gibney.
Jobs mindig frissen lízingelt autókra váltott, hogy rendszám nélkül kedvére száguldozhasson, betegségének diagnózisa után pedig kilenc hónapig halogatta a műtétet. Sőt! Eltitkolta részvényesei elől az egészségi állapotát, ami jogilag kihágásnak minősül. Na és?! A film nagy részében nem igazán tudja alaposan kiszörnyülködni magát a néző: A sokkolás hiánya paradox módon igazolja Gibney alapfeltevését: túl sokat engedünk meg az innovátorainknak. A márkáiknál is sokkal nagyobb etikai vétségek felett huny szemet a közvélemény.
