A nemverbális kommunikáció egyik sajátos csatornája a távolságtartás, a személyek egymással való kapcsolataiban jelentése van a közöttük lévő fizikai távolságnak. A magyar szóhasználatban a „három lépés távolság” kifejezés érzékelteti, hogy ez a jelzésforma a magyar emberek kapcsolatában rég óta jelen van. Az emberek kapcsolataiban, a beszélgetés alkalmával és a közös tevékenységben a partnerek közt kialakult távolság viszonylag állandó és az egymással kölcsönhatásban lévő személyek viszonyát tükrözi. A személyek közti távolság a kapcsolat elmélyülésével vagy megromlásával változik.
A távolságtartásban négy alapvető kategóriát különböztetünk meg: a nyilvánost, a társasági-társalgásit, a személyeset és a bizalmasat. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezeken belül vannak átmenetek, beszélhetünk közeli és távoli szakaszról. Az ismeretlen emberrel való találkozás esetében a nyilvános távolságról beszélhetünk, a bizalmas viszont közvetlen, bensőséges kapcsolatot feltételez.
A térközszabályozás vizsgálata Edward T. Hall amerikai kutató nevéhez fűződik. Az amerikai normák alapján Hall a következő távolságtípusok interakciós jelentését rögzíti.
1. nagyon közeli – a halk suttogás is hallható; 2. közeli (kb. fél méter) – a suttogást még hallani; 3. viszonylag közeli (nem távolabb egy méternél) – helyiségben halkan lehet ilyen térközzel beszélni, szabadban normál hangon; 4. közeli semleges – a bizalmas témák megbeszéléséhez, halk hangon; 5. távoli semleges (másfél – két méter) – normális hangvétel szükséges; 6. nyilvános (két-három méter) – hangos normál beszéd, általában nyilvános helyzetben; 7. termen át – közönség előtti előadás, szónoklat; 8. a távolság nyújtása – elmenetben levő közlés, integetés távozáskor.
- Bizalmas és intim távolság: 0 – 0,5 méter. A 0,25 méteren belül a közelség intim. Hallható a halk suttogás, a szem a partner testének kis, közeli részére fókuszál, nagy szerepe van a szaglásnak, lehetőség van a partnerek közi érintésre. 0,25-0,50 méter: bizalmas távolság van a partnerek között. A suttogás zárt helyen, a halk hang szabadban is pontosan érthető. Továbbra is érezhetik egymás illatát a partnerek és megérinthetik a másikat.
- Személyes távolság: 0,5-1,2 méter. A beszéd halk zárt térben. Alkalmas térköz a bizalmas, személyes témákat megbeszélni. A szaglás szerepe csökken, a partner teste csaknem teljes egészében a látószögbe kerül.
- Társasági távolság: 1,2 – 3,0 méter. Normál hangerejű beszédre alkalmas. A partner alakja teljesen látható, a szaglás (normál esetben) elveszti jelentőségét. Hivatalos témák megbeszélésére, udvariassági beszélgetésekre megfelelő távolság.
- Nyilvános távolság: 3,6 – 7,5 méter. Általában előadás, közösség előtti nyilvános megszólalásra megfelelő térköz. Csak a hangos beszéd érthető.
Vannak törekvések ezeknek a kapcsolatoknak hosszmértékben (cm-ben, méterben) való meghatározására, azonban tapasztalatunk alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a távolság a beszélő számára más-más rálátást, más látószöget jelent és ennek van szerepe az interakcióban létrejövő tényleges (esetleg cm-ben, m-ben kifejezhető) távolságnak - magyarázza dr. Poór Ferenc tréningszakértő. Arról van szó, hogy a távolsági kategória mértéke személyenként más és más, hisz az alacsony vagy magas ember esetében más fizikai térköz kell a megfelelő látószöghöz, mint két azonos magasságú személynél. A nyilvános esetében az egész testfelület látása indokolt, míg a bizalmasnál elegendő csak az arc, esetleg az arc egy részlete látófelületként. A másik két „távolság” hasonlóan a partner teste kisebb vagy nagyobb részének látását igényli - mondja a szakember.
Hall – mint maga is írja – normáit az amerikai szokások alapján írta le, utalva arra, hogy az egyes kultúrák eltérően szabályozzák az un. proxemikus kapcsolatokat. A személyek közt megvalósuló távolság kultúráktól függően alakul, más az európai ember különböző típusú kapcsolataiban megnyilvánuló térköz, mint más földrész lakói esetében. A kutatások alapján meghatározó például az, hogy mennyire sűrűn lakott területről származik valaki. Az intim távolság számos európainál mindössze 20-30 cm, egyes kultúrákban (pl. japán) még ennél is kevesebb. De jelentős különbség van egy nagyvárosi ember és egy nagyobb személyes térhez szokott illető között még akkor is, ha azonos országból származnak.
A változás is fontos
A távolságtartásra jellemző, hogy a személyek közti kapcsolatban az emberek közti távolság arányos a közöttük adott időszakban fennálló érzelmi kapcsolat szorosságával. Az emberek annál közelebb mennek egymáshoz a kommunikációs folyamat során minél közvetlenebb a kapcsolatuk, illetve minél lazább köztük a kontaktus annál nagyobb távolságra vannak egymástól. Ez a munkahelyi kapcsolatokban (főnök-beosztott, munkatárs-munkatárs közt) is érvényesül, ez esetben nem annyira az érzelmi hatások fejeződnek ki, mint inkább a szakmai esetekben való nézet azonosság vagy különbség.
A távolságtartás önszabályozó jelcsoport, ami azt jelenti, hogy ha az egyik partner „megsérti” a köztük érvényes normát, akkor a másik automatikusan helyreállítja, közelebb vagy hátrább lép. A „szabályt megsértő” nem mindig érzékeli a hibáját („rámenős”, „ragadós” személy stb.), de korrekciót igényel mind a kisebb, mind a nagyobb távolság - mondja a szakértő.
Apró jelek
Az, hogy valakinek mekkora az a személyes tere, amelyet szabadon kell hagynunk, hogy jól érezze magát, nem evindes. Azonban apró jelekből következtethetünk. A kézfogás például remek alkalom erre: ha megfigyeljük, a másik fél mennyire nyújtja ki a kezét, mekkora távolságot tart ennél az első kontaktusnál, annak alapján máris többet tudunk. A nagyvárosiak a tapasztalatok szerint előrelépve üdvözlik a másikat, számukra nagyjából 45 cm-es „légbuborék” már kellemes, távolságba nyújtják ki a karjukat kézfogásnál, ilyenkor a két kéz semleges területen találkozhat. Mások esetében viszont akár 1 méternél is nagyobb lehet ez a komfortos távolság, ők szilárdan megvetett lábbal, a lehető legmesszebbre hajolnak előre. A kézfogásnál komoly bakikat is elkövethetünk, itt olvashat erről.
