A leltár, és ami mögötte van

2014. január 24. péntek - 06:08 / piacesprofit.hu
  •    

Ismét itt a beszámoló készítésének szezonja! Ehhez kapcsolódóan egy sokszor rosszul értelmezett, vagy néha elfelejtett témát is érdemes átfutni: a számviteli törvény által előírt leltározást, azaz a mérleg leltárral való alátámasztását.

Kép: SXC

A könyvek üzleti év végi zárásához, a mérleg tételeinek alátámasztásához, a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozó mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait, mennyiségben és értékben. Ezt a szakma röviden „mérlegleltárnak” nevezi – írta Héhn Miklós az RSM-DTM számviteli üzletág vezetője, legfrissebb blogbejegyzésében.

Ahhoz, hogy a mérleget leltárral lehessen alátámasztani (mind az eszköz és mind a forrás oldalt) a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartások adatai közötti egyeztetést az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan el kell végezni. Az egyeztetés csak az értékben kifejezhető és az idegen helyen tárolt eszközökre, illetve a kötelezettségekre értelmezhető. Az egyeztetés nem jelent mást, minthogy a főkönyvben és az analitikában megjelenő számok egyezőségét biztosítani kell. A fejlett vállalatirányítási rendszerek ezt az egyezőséget automatikusan biztosítják, mert a főkönyvi adatokat csak az analitikán keresztül lehet könyvelni. Még ilyen esetekben sem mellőzhető az ellenőrzés. A leltárt az egyeztetés és az ellenőrzés alapján a könyvelés adataiból kell összeállítani.

Érdemes ügyelni, mert jelentősen változtak január elsejétől a könyvelési szabályok! Változott többek között a közbenső mérlegkészítési kötelezettség meghatározása, vagy a megszűnt tagsági jogviszonyra jutó vagyon elszámolása is.

Milyen eszközök legyenek a leltárban?

A csak értékben nyilvántartott eszközöket és kötelezettségeket (pl.: követelések, bankszámla pénzek, saját tőke, szállítói kötelezettségek) minden üzleti év végére kell egyeztetéssel elvégezni. Itt az egyenleg megerősítéseknek, egyenleg közlőknek, számlakivonatoknak kiemelt szerepük van.

Olcsóbb, egyszerűbb és még a NAV se tud belekötni
Adótanácsadó szakértőnk szerint az ügyvezetés gyakran teljesen kivonul a könyvelésből, azt gondolván, hogy ez kizárólag a könyvelők, könyvelőiroda területe. Az efféle gondolatnak is csak a fele igaz! Például csak a cégvezetés dönthet, hogy egyszerűbb és olcsóbb beszámolói formát választ a cégnek.

A ténylegesen, hétköznapi szóhasználattal leltárazandó eszközök döntő többsége a tárgyi eszközök és a készletek közül kerül ki. Ezek az eszközök mennyiségben is mérhetőek, így a mérleg alátámasztásához a tényleges leltározást is el kell végezni a következők szerint:

  • ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, a leltárba bekerülő adatok valódiságáról analitikus egyeztetéssel köteles meggyőződni. Ezt az analitikusan összeállított leltárt az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatában meghatározott időszakonként, de legalább háromévente kötelezően mennyiségi felvétellel alá kell támasztani.
  • ha a vállalkozó a számviteli alapelveknek megfelelő mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást nem folyamatosan vezeti, akkor a leltárba bekerülő adatok valódiságáról leltározással köteles meggyőződni.

Az árukészleteket az üzleti év mérlegfordulónapját megelőző negyedévben, vagy az azt követő negyedévben is ellenőrizheti mennyiségi felvétellel. A mennyiségi felvétel célja a fordulónapon ténylegesen meglévő készletállomány számbavétele. Az leltározási időpontnak a fordulónaphoz közel kell esnie, a leltározást akkor kell elvégezni, amikor a készletek mennyisége már nem változik, vagy még nem változott a fordulónaphoz képest. A mennyiségi felvétel alapján szükségessé váló módosításokat az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozóan kell elszámolni.

Fontos azonban, hogy a fenti szabály csak a kereskedelmi forgalom folyamatosságát szolgáló árukészletekre alkalmazható. A saját termelésű készletek és az anyagok esetében fordulónapi leltározás (mennyiségi felvétel) szükséges.

Hiány – káló

Abban az esetben, ha a gazdálkodó év közben folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezet, akkor a nyilvántartás szerinti mennyiség és a tényleges, leltározott mennyiség közötti különbség, előjelétől függően hiány vagy többlet lehet.

A hiány és a többlet bár egymás „komplementerei”, számviteli elszámolásuk különbözik. A hiányt az egyéb ráfordításokkal szemben kell elszámolni, míg a többlet rendkívüli bevétel lesz. A többletet a készlet állományból történő kikerüléséig (ami lehet értékesítés, felhasználás, selejtezés stb.) halasztott bevételként kell elhatárolni.

A készletek hiányához kapcsolódó fogalom a káló. A káló egyfajta névleges hiány, a tárolással szükségszerűen együtt járó mennyiségi veszteség (például gyümölcsök, vegyi anyagok). Ezek elszámolása azonban nem hiányként, hanem működési ráfordításként, anyagköltségként, vagy elábéként történik. A káló megengedett mértékét a számviteli politikában kell rögzíteni, a megfelelő szakmai standardokkal összhangban.

Záróérték

Ha a gazdálkodó folyamatos mennyiségi nyilvántartást nem vezet az adott készletfajtáról, akkor hiányról, illetve többletről, az összehasonlítási alap hiányában nem beszélhetünk. Ekkor a leltárban szereplő mennyiség lesz a készlet záróértéke.

A bejegyzés teljes formában itt olvasható!

Erre ügyeljen, ha meglátogatja a könyvelőjét!
Számos változás lépett életbe január elsejével, amelyek sokban módosíthatják a vállalkozások adózását. Módosult a társasági adózás, számos kisadó módosult, köztük a neta és a közműadó.

 

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor