A következtető, racionális „jóstehetség” nem szükségszerűen velünk született talentum, hanem elsajátítható képesség. Még csak nagy statisztikusnak vagy matekzseninek sem kell lenni ahhoz, hogy jól becsüljük meg a jövőt. Tetlock azért tudja mindezt, mert 2011 és 2015 között – részben az amerikai hírszerzés pénzén – több ezer laikust mozgósított a Jó Ítélet Projekt (GJP) keretében, hogy kiderüljön, milyen pontosak azoknak a jóslatai, akik nem szakértői egy-egy témának, de nagy szorgalommal vizsgálják világunk adatait. Körülbelül két százalékuk bizonyult remek jósnak.

Kép: PP archív

Az előrejelzők folyton alakuló valószínűségekkel dolgoznak. Elengedhetetlen, hogy frissítsék véleményüket, felülírják megerősödött nézeteiket az alakuló viszonyok fényében. Íme, az alapszabályok:

1. Ne foglalkozz megjósolhatatlan kérdésekkel!

Megmondhatatlan, hogy ki fogja megnyerni a 2028-as amerikai elnökválasztást, az illető alighanem ismeretlen pályakezdő. Oda összpontosítsd szellemi lóerőidet, ahol eredményt hoz az erőfeszítés!

2. Bontsd alkotóelemeire!

Ha kemény diónak mutatkozik egy probléma, bontsd alproblémákra. Különítsd el megismerhető és ismeretlen részekre, így könnyebb szembesülni a feltételezéseiddel és tudásbeli hiányaiddal.

3. Vizsgáld belülről & kívülről!

Nincs színtisztán egyedi esemény. Minden összehasonlítható. S ebből tendenciákat lehet kiolvasni. Ezt nevezi Tetlock külső nézőpontnak. A belső nézőpont, amikor csak egy eseményen belül vizsgálódunk. Arányosan kell keverni a két nézetből eredő adatokat és nézeteket.

4. Majd a gép elvégzi

   Tetlock utal rá, hogy a mesterséges intelligencia a prognosztizálásban legyőzi a szubjektív emberi véleményt. (Ez nem a jövő, már most is velünk él az AI.) Kétszáz kísérletben ez történt, néhányban pedig döntetlen lett az eredmény. A szuperkomputer kontra szuperjós dichotómia külön könyv témája lehetne. Tetlockot a szuperjós érdekli csak. Az érzékszerveken túli érzékeléssel (ESP) sem foglalkozik. Egyszer említi, de félremagyarázásnak tartja. Amikor a tűzoltó belépett a házba, és menten kiparancsolt mindenkit, hiába indokolta később úgy, hogy ESP-megérzése volt, Tetlock szerint a tudat alatt történő mintafelismerés esete volt: a tűzoltó érezte, hogy nagyobb a füst, mint amit egy sima földszinti háztűz indokolna, és anélkül, hogy tudatosodott volna benne a következtetése (alighanem a pince is ég), azonnal cselekedett. Vagyis igenis az érzékszervein keresztül jött az infó, csak szubliminálisan aktivizálódott a belőle levont konklúzió.
   Bíráld felül!

Keresd a nem nyilvánvaló, obskur eseményformáló tényezőket. Illetve minden kisebb eseményből próbálj a jövőre következtetni: hogyan csapódhat le, adódhat össze más eseményekkel, és hatványozódhat-e a hatása, vagy inkább eltörpül. Légy figyelmes, de ne tulajdoníts se több, se kevesebb jelentőséget a tényeknek!

5. Ütköztesd a pró & kontra érveket!

Minden érvre vannak ellenérvek. Világunk komplexitása miatt rengeteg az ütköztethető nézet még egyetlen esemény megjóslásával kapcsolatban is. Mégis szintézist kell belőlük kihozni.

6. Kételyhierarchia

Hogy egy jós középszerű vagy kiváló, azon is múlik, hogy ismeri-e a „talán” és az „esetleg” közötti különbséget. A valószínűség fokát 1-től 100 százalékig terjedő skálán kalibrálhatjuk.

7. Én megmondtam!

Utólag mindenki nagyobb előrelátást tulajdonít magának. Ne ess bele ebbe a hibába, kezeld a helyén, mit tudtál, mit sejtettél, és miről nem volt fogalmad se. Így veheted észre a téves következtetéseidet. Hasonló alapossággal elemezd a sikeres, bevált jóslataid okait is. Lehet, hogy ott is a hibás részkalkulációk vittek a valóság irányába.