Örvendetes, hogy a magyarok, különösen a fiatalok körében egyre nagyobb a cégalapítási kedv, azaz egyre többen tartják vonzónak a saját vállalkozás indítását. Ez különösen annak fényében előrelépés, hogy még néhány évvel ezelőtt is a „vállalkozó” kifejezés meglehetősen pejoratív jelentéssel kapcsolódott össze a társadalomban: a kilencvenes évek vadkapitalizmusának örökségeként, a susogós melegítős-maroktelefonos nyerészkedővel azonosították azokat, akik saját cégüket irányították.
Az elmúlt években valószínűleg a sok pozitív ellenpélda hatására mind többen veszik észre a cégtulajdonosi munkakör előnyeit, a függetlenséget, a biztos anyagi hátteret és a társadalmi megbecsültséget. Számtalan szakmai szervezet, kamarák, szövetségek és a kormányzat maga is vállalkozásra sarkallja az embereket, mivel az erős kis- és középvállalkozói szektor és a technológiai fejlesztésekre alapuló startupok a nemzetgazdaságnak is komoly erőt kölcsönöznek. Csakhogy mielőtt bárki saját vállalkozásba fogna a saját „nagy ötlete” alapján, van néhány dolog, amit tudnia kell az önálló cégalapítói szerepről, mocskos igazságok, amelyeket senki sem mond el.
Be van kódolva a kudarc
Jó eséllyel elsőre nem fog összejönni. Legalábbis ez valószínűsíthető abból az adatból, hogy a vállalkozások fele a harmadik életévét sem éri meg, csak harmaduk éri el az ötéves kort, és csak alig 10 százalékuk a tíz évet. A Bisnode adatai alapján a két évtizedet viszont még kevesebben érik el: ma Magyarországon csak a cégek 0,7 százaléka alakult a rendszerváltás környékén. Tehát ha vállalkozást indítunk, szembe kell néznünk azzal, hogy jó eséllyel elsőre nem fog összejönni. Ám ennek ellenére érdemes belevágni: egyrészt minden további nélkül lehetséges, hogy sikert sikerre fogunk halmozni, másrészt a kudarc sem a világvége. Tekintsük inkább tanulópénznek.
Mivel jó esélyünk van a kudarcra, ez pénzügyileg is komoly kockázatot jelent. Ha mindenünket beleforgatjuk a vállalkozásunkba, és a dolgok végül nem úgy alakulnak, ahogy kellene, azt eredményezheti, hogy mindent elveszítünk. Ezért fontos, hogy határvonalat húzzunk, annak fényében, hogy mennyit vagyunk képesek feláldozni a cég tőkéjében a saját vagyonunkból, és hideg fejjel mérlegelni kell a rizikót is.
Óriási a terhelés
Mivel az anyagi tétje az induló vállalkozásunknak óriási lehet, hatalmas súly nehezedik a vállunkra. Ráadásul azt is meg kell tapasztalnunk, hogy mindazokat a döntéseket, amelyeket eddig a főnökeink, a munkáltatónk, a tanáraink vagy a szüleink hoztak meg helyettünk, most nekünk kell meghoznunk. Emellett vállalkozónak lenni állandó bizonytalansággal is jár: nincs alattunk olyan védőháló, mint a munkahelyünkön. Ezért bizony óriási stresszel jár a saját vállalkozás, aki nem bírja a feszültséget, az inkább bele se vágjon.
Család? Barátok? Felejtsük el!
A hatalmas stressz mellett – főként az első években – pihenni sem lesz időnk, nemhogy a haverokkal lógni, vagy rendszeresen megjelenni a családi találkozókon. Ki kell mondani: egy igazi vállalkozónál nem létezik szabadnap, mindig és mindenhol elérhetőnek kell lennie az ügyfelek vagy a beosztottak számára, hiszen tőlük függ a megélhetése és a befektetett tőkéje. Ezért bizony sok barát és bizonyára néhány családtag is távolabb fog sodródni tőlünk az évek alatt, lesz olyan is, akivel teljesen elveszíthetjük a kapcsolatot.
El fog jönni az a pont, ahol ezek miatt a tényezők miatt meg fogjuk bánni a döntésünket. Amikor látjuk, hogy a haverok kettőkor lelépnek a munkából pénteken, hogy együtt beugorjanak egy moziba, vagy lemaradunk egy májusi szombat délutáni grillpartiról, ki kell hagynunk a magyar csapat EB-meccseit, mert pont akkor kell összeállítanunk egy árajánlatot egy reménybeli ügyfélnek, vagy éppen egy panaszos hisztérikus kirohanását próbáljuk meg kezelni. Ez lesz az a pillanat, amikor feltesszük magunknak majd a kérdést, hogy vajon megérte-e az egészbe belevágni.
…és mégis?
Erre a kérdésre magunknak kell megtalálnunk majd a feleletet. Nagy segítség, ha jól megy az üzlet, és egy pillantás a vastagodó bankszámlára feldobja a napunkat, de előfordulhat, hogy át kell értékelnünk a döntésünket. Ilyenkor viszont ne döntsünk elhamarkodottan, pillanatnyi rossz érzéseinktől vezérelve, hiszen a vállalkozói lét korábban felsorolt szépségeit, a szabad alkotás lehetőségét, a függetlenséget, a saját sorsunk feletti kontrollt nem biztos, hogy érdemes egyik percről a másikra kihajítanunk az ablakon, csak tisztában kell lennünk azzal, hogy ezeknek az előnyöknek ára van.
A végtelen mókuskereket azonban úgy érdemes megállítani, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki a történet végén. Más országokban már bevett módszer a cégek megalapítása, felfuttatása, majd értékesítése, így néhány éves hajsza után kisebb vagyonnal is távozhat egy-egy cégvezető. Fontos tudni azonban, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie a vállalkozásnak ahhoz, hogy jó árat kapjunk érte egy-egy befektetőtől.
