Életünk alapja van veszélyben

2016. március 21. hétfő - 18:30 / kfarkas
  •    

Az elmúlt hetek csapadékos időjárása miatt úgy tűnhet, hogy ha valami, akkor a víz Magyarországon igazán nem lehet probléma. Valószínűleg a mezőgazdaságban dolgozók jelentős része nem értene egyet ezzel . Főleg az iparilag fejlett országokban, így hazánkban is pazaroljuk az ivóvizet, beszennyezzük folyóinkat és tavainkat, miközben egyáltalán nem biztos, hogy mindig lesz elegendő utánpótlás.

Holnap, a Víz Világnapján egy pillanatra gondolkodjunk el azon a természeti erőforráson, amelynek az életünket köszönhetjük, amelyből egyre kevesebb lesz, és mégis úgy pazaroljuk, mintha végtelenül sok állna belőle a rendelkezésünkre. Az elmúlt hetek csapadékos időjárása miatt úgy tűnhet, hogy ha valami, akkor a víz Magyarországon igazán nem lehet probléma. Valószínűleg a mezőgazdaságban dolgozók jelentős része nem értene egyet ezzel a megállapítással: csak a tavalyi évre hatmilliárd forintot kellett kifizetni a mezőgazdasági kárenyhítési alapból a gazdákat ért időjárási károkra. A legnagyobb gondot az okozza, hogy a csapadék nem egyenletesen érkezik: a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a hosszú száraz időszakokat megszakító özönvízszerű esőzések. habár ilyenkor folyókban hömpölyög az esővíz az utcákon és tavakban áll a földeken – mint ez tavaly többször is megesett – a Kárpát-medence vízellátása még sincs rendben, mint azt korábban megírtuk, évente fél köbkilométernyi vizet veszít hazánk az évszázadok alatt felhalmozódott erőforrásból.

csapadék

Persze ez addig senkit sem zavar, amíg megnyitjuk a csapot és folyik belőle a víz: a magyar lakosság pedig szinte eszement módon bánik az ivóvízzel, naponta fejenként 100-160 liter ivóvizet használunk el, méghozzá ennek jelentős részét teljesen feleslegesen. Ivóvízzel mossuk le az autóinkat, ez csorog a kerti csapokban, ezzel öblítjük le a vécéinket, miközben a kevésbé szerencsés régiókban a létfenntartáshoz szükséges napi négy-öt liter ivóvíz előteremtése is nehéz, sokszor lehetetlen feladat – és egyre inkább azzá válik. (Mint a Piac&Profit korábban megírta, a világ számos területén már most súlyos gondot jelent az édesvízkészletek csökkenése, társadalmi feszültségeket kelt, és népvándorláshoz vezet, ami szűkebb régiónkra is kihathat. A vízkérdés ugyanis nem ismer határokat.)

Gyalázatos sáfárai vagyunk a Földnek
Október 4. az Állatok Világnapja, és ha máskor nem is, most szembe kell néznünk azzal a ténnyel, milyen rosszul sáfárkodunk a ránk bízott világgal. A vadállatok fele már elpusztult, minden ötödik madárfaj veszélyeztetett, az élőhelyeik háromnegyede rossz állapotban van. Háziállatainkkal sem bánunk jobban: megunt házikedvencek ezrei kerülnek az utcára, milliószámra szenvednek állatkísérletekben, vagy borzalmas körülmények között kerülnek vágóhídra.

Világszerte ugyanis egyre fenyegetőbb méreteket ölt az ivóvízkészletek apadása. Az ENSZ korábbi jelentésének becslése szerint 2030-ra a természetes vízképződés és a szükséges ivóvíz közötti eltérés akár a 40 százalékot is elérheti, míg 2050-re a jelenlegi 7,3 milliárdról 9,1 milliárdra emelkedő népességszám akár 55 százalékkal is megnövelheti a lakosság vízigényét. Mindez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló vízkészletek felhasználása, kezelése és felosztása kiemelt jelentőségű, amiben igen nagy szerepe van a mezőgazdaságnak, hiszen a vízfelhasználás 70 százalékát az agrárium fogyasztja el.

Az élővizeink helyzete katasztrofális

Nem csak az ivóvízzel, hanem folyóinkkal és tavainkkal is cudarul bánunk. Riasztó adat, hogy a legújabb eredmények szerint hazánkban a természetes folyók és tavak közül csak 12% van jó ökológiai állapotban. A Duna és nagyobb mellékfolyói egykori ártereiknek mintegy 80 százalékát elveszítették, a Tisza hossza pedig alig kétharmadára rövidült a folyószabályozások miatt.

A folyók és az őket kísérő hullámterek közti kapcsolatban további romlás megy végbe, mert a kiegyenesített folyók medre folyamatosan mélyül. A folyók vize egyre ritkábban jut ki a mellékágakba és holtágakba, tehát sok esetben az árvízvédelmi töltések által közrefogott hullámterek sem jutnak elegendő vízhez. A töltéseken kívüli területeken, ahová nem jut el a folyók vize, egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.

Az EU direktívái által is védett természeti erőforrások között a víz előkelő helyen áll, ezért a Víz Keretirányelv céljainak elérése érdekében uniós források is felhasználhatók. Hazánkban ugyanakkor a rendelkezésre álló Környezet és Energiahatékonysági Programból (KEHOP) származó források elenyésző hányada szolgálja közvetlenül a vizek jó ökológiai állapotának elérését.

Okosabban kell használnunk a vizet
A vízkészletek felosztása és hatékony felhasználása nemzetközi szinten kiemelt jelentőségű a növekvő népességszám és a mezőgazdaság által használt kiugróan nagy mennyiség miatt. Magyarországon főként az egyenlőtlen csapadékeloszlás okoz problémát, ezért úgy kell az öntözéses gazdálkodást fejleszteni, hogy az a vízkészletek szempontjából fenntartható legyen.

Bőven lenne itthon tennivaló

A megoldás egyértelműen a fogyasztás visszafogása. Az ENSZ jelentése szerint a legfontosabb lépést a vízhasználati díjak drasztikus emelése jelentené, hogy az ipar és a mezőgazdaság pazarlását visszafogják. Persze egy ilyen lépésnek Magyarországon nem sok értelme lenne: nálunk éppen a mezőgazdaság küzd állandó vízhiánnyal, hiszen a művelésre befogott földjeink jelentős részén nincs öntözés. Magyarországon a hiányzó vizet csak a tavaszi árvizekből lehetne visszatartani, azonban a jelenlegi ár- és belvízvédelem az, ami arra törekszik, hogy minél hamarabb az ország határain kívülre vezesse a vizet. Az árvízi tározók kiépítése és az árterek kiszélesítése azonban késik, mivel az ártereken jelenleg hagyományos gazdálkodás folyik, ami ugyan gazdaságtalan, azonban a támogatási rendszer révén mégis megéri a gazdálkodóknak fenntartani a jelenlegi rendszert.

Ugyanakkor több forrást kell fordítanunk a folyóink és tavaink természetes állapotának visszaállítására, csatornázásra és víztisztítási programokra. Ugyan a 2000-es évek óta a világ egyre többet költ kapcsolódó fejlesztési projektekre, vízminőség-javításra és szanitációs programokra még így is arányaiban kevesebb forrás jut, mint más fejlesztési területekre. Pedig a ma erre a két területre fordított összegek a WHO becslése szerint komoly megtérüléssel járnak: minden egyes dollár, amit ma erre fordítunk négy dollár megtakarítást hoz a jövőben.

Lesz mezőgazdaság, csak öntözni nem lesz mivel
2050-ben még rendelkezésünkre fog állni elegendő édesvíz, hogy a várhatóan 9 milliárdra növekvő lakosság élelmezése megoldható legyen, de a túlfogyasztás, szennyezés és az éghajlatváltozás egyéb hatásai miatt világszerte több régióban csökkenni fog a mennyisége.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor