A Magyar Haltani Társaság elnöke szerint adatgyűjtéseik során először 2014 szeptemberében fogtak olyan elevenszülő fogaspontyfélét (Poecilidae), amely közönséges hőmérsékletű vizeinkben addig még sehol sem hozott létre önfenntartó állományt. A két nőivarú példány alapján guppira (Poecilia reticulata) vagy szúnyogirtó fogaspontyra (Gambusia holbrooki) gyanakodtak. Nem tulajdonítottak nagy jelentőséget az esetnek, hiszen biztosra vették, hogy ezek a melegigényes halak nem élik túl a telet. Meglepetésre egy évvel később újabb tíz példányt fogtak a Zagyvának ugyanazon a kétszáz méteres szakaszán - számolt be Harka Ákos.
A nagyobbak finoman pettyezett hát- és farokúszója, valamint a szemük alatti sötétebb folt alapján egyértelművé vált számukra, hogy a folyó növényekkel benőtt alsó szakaszán elszaporodott fogaspontyfélék a Gambusia holbrooki fajba tartoznak, és hogy az előző évben előkerült két példány is e faj képviselője volt - közölte. A 2015-ben előkerült halak körében három méretcsoportot lehetett elkülöníteni, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobbak áttelelt példányok. (Az enyhébb telek az őshonos fajokra is másként hatnak.)
A három-hat centiméteres kifejlett egyedek főként csípőszúnyogok lárváival és vízbe esett rovarokkal táplálkoznak. A fajt a maláriaszúnyog elleni biológiai fegyverként elsőként a Panama-csatorna építésekor vetették be az 1900-as évek elején. Az akció sikerére tekintettel minden kontinensre betelepítették. Magyarországon az első példányokat hozzávetőleg egy évszázada hozták be közegészségügyi okokból a Hévizi-tóba, majd több meleg vizű élőhelyre, például a miskolctapolcai hőforrás vizébe is.
A Hévízi-tó környékén élő állomány a Kis-Balaton be nem fagyó részén gond nélkül átvészel egy átlagos telet - mondta Harka Ákos, hozzátéve, hogy a szakirodalom szerint a szúnyogirtó fogasponty melegkedvelő faj, de a hőmérséklet változását viszonylag tág határok, akár 0 és 30 Celsius-fok között is képes elviselni.
