Az ENSZ égisze alatt működő Kormányközi Éghajlat-változási Bizottság (IPCC) jelentése szerint minél később oldjuk meg a civilizáció okozta légszennyezés problémáját, annál súlyosabbak lesznek a károk és szűkebbek az orvoslás lehetőségei. Ezt eddig is tudtuk. AZ IPCC szerint a dolog rákfenéje még mindig a széntüzeléses infrastruktúrákban és az autók károsanyag-kibocsátásában rejlik. Ha az évszázad végére 430–480 rész per millió (ppm) lesz a szén-dioxid-tartalma a légkörnek, az 1800-as évek közepéhez mért hőmérséklet-változás nagy valószínűséggel 2 Celsius-fokon belül marad. Ha azonban 530 ppm-re emelkedik a levegő CO2-telítettsége, akkor minden bizonnyal nagyobb felmelegedéssel kell számolnunk.
Az ENSZ figyelmeztet: a 2 Celsius-fokos globális felmelegedés csekélynek tűnhet, mégis nagy horderejű ökológiai mechanizmusokat bolygat meg és alakít át. Az egyik következmény, hogy a Jeges-tengeren évente a nyár végén szinte teljesen elolvadna a jég (s csak télen nyerné vissza a jégtakaró egy részét). (Már 2011 nyarán végig lehetett hajózni úgy Oroszország legészakibb pontján, hogy nem találkozott jégheggyel a hajó. Üzleti tervek készülnek arra, hogy hogyan változhatnak meg ennek köszönhetően a szállítási útvonalak – van tehát, aki örül a változásnak.) Ráadásul a Jeges-tenger fenekén hatalmas mennyiségű metán rejlik. A szakértők amiatt aggódnak, hogy a talajrétegek olvadása révén felszabadul a metán, és felgyorsítja a felmelegedést – a metán ugyanis a szén-dioxidnál hússzor erősebb üvegházhatású gáz. A gáz buborékok formájában felszáll, feloldódik a vízben, vagy a víz felszínéről a légkörbe jut. Minél gyorsabban emelkednek fel a buborékok, annál kevesebb metánt bont le a tenger.
Ma a klímapolitika célja, hogy a globális éghajlatvédelmi egyezménnyel 2 Celsius-fokban maximálja az ipari forradalom utáni felmelegedés mértékét. Tudósok most mégis azt mondják: 1 Celsius-fokot kellene csak engedni, mert azon felül már elszabadul a (klíma)pokol. Ennek ellenére nincs ok letargiára – állítják a vállalatvezetőket meggyőzni kívánó szervezetek. Ha a felmelegedés szintjét nem is tudjuk két fok alatt tartani, azért még sok a fontos teendő a zöldülés terén. 2013 egy bizonyos időszakában Hawaiion az üvegházgáz-tartalom 400 ppm-et ért el, ami történelmi rekord. Az időjárástól és a légmozgástól függően ez az érték év közben valamelyest változik, a mért érték azonban először maradt tartósan, hetekig ilyen magas. Tavaly újabb csúcsra emelkedett a légkörbe került üvegházhatású gázok koncentrációja, s ezen belül is rekordszinten növekedett a szén-dioxid mennyisége a Meteorológiai Világszervezet (WMO) éves jelentése szerint. Ha az emissziót nem sikerül visszafogni, akkor a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése az évszázad végére meghaladhatja a 4 Celsius-fokot is – közölte korábban az ENSZ klímajelentése. A középhőmérséklet emelkedését pedig csak akkor lehet a 2 Celsius-fokos határ alatt tartani, ha sikerül az üvegházhatást előidéző gázok légköri koncentrációját – szén-dioxidban számolva – a 450 ppm (milliomod térfogatrész) körüli szinten (430–480 ppm között) stabilizálni. Ehhez az üvegházhatású gázok kibocsátását 40–70 százalék közötti mértékben kell csökkenteni 2050-re a 2010-es szinthez képest.
Évekig ment a vita a klímaszkeptikusok és a klímaváltozásban hívők között, hogy vajon emberi oka van-e a folyamatnak. Az ENSZ szakbizottsága ma úgy véli, 95 százalékos bizonyossággal állítható, hogy emberi tevékenység okozza a felmelegedést. Vagyis az általunk végbevitt légszennyezés. Ráadásul az üvegházgáz-kibocsátás 70 százalékáért mindössze 10 nagy ipari ország felelős! Minél később sikerül törvényileg kötelező erejű globális klímamegállapodást tető alá hozni, annál nagyobb árat fizetünk az egyre nehezebbé és költségesebbé váló klímavédelemért. Szakemberek szerint a cancúni vállalások (amelyek – országoktól függően – 430 és 530 ppm közötti értékeket céloztak meg) tulajdonképpen 2020-ra hárítják a hatékony klímavédelem kezdetét.
A föld alatti karbontárolás (carbon capture) egyelőre nem gazdaságos megoldás, és vélhetően sosem lesz az. Karbonadó kevés országban van érvényben. Az önkéntes ellentételezés (carbon offset) módszere sem kapott lábra igazán. Szakértők úgy vélik, amíg a benzin- és gázártámogatások életben maradnak, s a kormányok nem szánják rá magukat e támogatási rendszerek átstrukturálására, hogy teljes erővel a megújuló energiákat támogassák, addig a klímapolitika lehetőségei erősen be lesznek határolva. 2012-ben a fosszilis energiahordozók állami támogatására 544 milliárd dollárt fordítottak világszerte – írta a Reuters a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításaira hivatkozva.
