Tipikus hiba, hogy a kölcsönügyletek, valamint a cash-pool szolgáltatások nem a szállítók, vevők közt szerepelnek a könyvelésben, ezért gyakran előfordul, hogy ezeknek az ügyleteknek a dokumentálásáról végül elfeledkezünk, és ezt a hibát az adóhatóság bizony mulasztási bírsággal is „jutalmazhatja”.
Egy másik gyakran előforduló hiba az összehasonlító adatok körének nem körültekintő megválasztása. Két kölcsönügylet összehasonlításakor ugyanis nem elegendő pusztán a kamatlábak összevetése. A kölcsönök devizanemének és futamidejének vizsgálata mellett éppoly fontos a finanszírozási cél, a finanszírozási kockázat, a forrásköltség (ehhez kapcsolódóan a földrajzi elhelyezkedés), valamint a biztosítéki háttér elemzése is, mivel ezek mind közvetlenül befolyásolhatják a kamatláb árazásának módját, és így magát az összehasonlíthatóságot is – írta Hegedüs Sándor az RSM-DTM adóüzletág vezetője legfrissebb blogbejegyzésében.
Egy további nagyon fontos részletre is ügyelni kell idén!
Például eltérő kockázatról beszélhetünk egy szabad felhasználású forgóeszközhitelnél, amelynél a hitelkeret megnyílása után az összeg felett az ügyfél kvázi szabadon rendelkezhet, valamint egy zárt beruházási hitelnél, amelynél a kölcsönfolyósítás közvetlenül a beruházás szállítóival szemben történik a finanszírozó pénzintézet szigorú kontrollja mellett. Definíció szerint pedig az ügyletek kockázatkülönbségének meg kell jelennie a kockázati felár, és így a kamatláb mértékében is. Emiatt a két ügylet kamatlába sem hasonlítható össze egymással a megfelelő korrekciók elvégzése nélkül.
Bár ebben a bejegyzésben egyetlen példát említettem, de számos olyan eset lehetséges még, amikor az összehasonlító adatok kiválasztása nem megfelelően történik, mivel a vállalat nem vesz figyelembe olyan funkcionális különbségeket, amelyek a független ügylet árazását közvetlenül befolyásolták, és emiatt az elemzésünk következtetése is viszonylag könnyen támadható lesz.
