A délvidéki földikutya az egyik legritkább állat a világon: a teljes állományát ezer példányra becsülik, ennek nagyjából a fele élhet magyar területen. Összehasonlításul: a nemzetközi természetvédelem emblémaállata, a szintén a kipusztulás szélére sodródott kínai óriáspanda populációja körülbelül háromezer egyedből áll.
A faj az egyedüli szárazföldi gerinces, amely Kárpát-medencében alakult ki és csak itt fordul elő, vagyis egy valódi ökológiai hungarikum, amelynek a védelme csak itt oldható meg. Ahogyan nemrég egy ombudsmani jelentés megállapította: „nem egy szélesebb elterjedésű faj periférián elhelyezkedő hazai populációinak védelméről van szó, hanem a faj földi fennmaradásának biztosításáról” - írta a Népszabadság.
Emiatt a kelebiai élőhelye európai uniós védelem alatt álló Natura 2000 terület, és (Natura 2000 jelölőfajról lévén szó) az összes példányra egyedileg is vonatkozik a védelem. A valamennyi Natura 2000 területet grafikusan ábrázoló Natura2000Viewer honlap úgy tünteti fel, hogy az élőhely nagyobbik fele a határtól beljebb, Kelebia mellett található, ugyanakkor egy hosszan elhúzódó sávja közvetlenül a határon fekszik. Ez pedig stratégiai szempontból az élőhely legfontosabb része, mert ez teremt kapcsolatot a populáció magyarországi és szerbiai fele között.
A szakértői anyagok szerint a túlságosan kis létszámú állományban máris mutatkoznak a genetikai leromlás jelei, a kerítés megépítése után pedig a kettészakadt, elszigetelt állományrészek pusztulásra vannak ítélve: „a gyenge migrációs képességű délvidéki földikutya részpopulációk határsávban található élőhelyét az épülő határzár olyan mértékben semmisíti meg, illetve darabolja fel a földikutya életterét, hogy az a továbbiakban alkalmatlan lesz a határsávban élő részpopulációk fenntartására”. A júliusban készült vészforgatókönyvben még a határ magyar oldalán élő összes állat befogása és áttelepítése szerepelt, erről azonban lapunk több forrásból megerősített értesülései szerint végül letettek, részben időhiány miatt, részben pedig azért, mert a szakértők jelezték (és a délvidéki földikutya fajtavédelmi tervében is szerepel), hogy sikeres áttelepítésre csak tavasszal vagy ősszel, korlátozott egyedszámban lenne remény, a kánikulában végzett művelet a befogott állatok jelentős részének pusztulásával járna.
Így viszont maga a beruházás végzi el a pusztítást,részben a néhol 10, néhol 60 méter szélességben elvégzett talajgyaluzással, illetve a kerítés mellett futó út építésével – az állatok föld alatti járatai néhol csak 10-15 centiméter mélyen futnak, és a nyári melegben a földikutya nem tud új járatrendszereket építeni – részben a magyar és a szerb oldalon élő állatok elszigetelésével, részben pedig a határ őrzésével járó folyamatos forgalommal és emberi jelenléttel: szintén a fajvédelmi tervből derül ki, hogy a faj fennmaradására nézve a legfőbb veszélyeztető tényezőt a direkt emberi tevékenység és a háborgatás jelenti.
