A technológia olyan gyökeresen alakít át ágazatokat (a disrupt igét használja erre a szaksajtó), hogy sok cégnél olyan embereket keresnek felsővezetői pozíciókba, akik betéve tudják az új technológiai eszközök és termelési módszerek lehetőségeit. Az ilyen személyek előnyt élveznek a munkaerő-felvételnél és az előléptetésnél is azokkal szemben, akiknek több tapasztalatuk van. Leértékelődik tehát a tapasztalat, a rangidősség elve. Ehhez hozzájárult az is, hogy a világ számos pontján divatossá vált a hierarchia leépítése, a lapos szervezet.
Vannak nagyvállalatok, amelyek külön „rotációs” programot dolgoztak ki arra, hogy legígéretesebb munkavállalóikat időről időre bedobják egy számukra ismeretlen szakterületre, hogy azt is kitanulják. Mindezek tükrében a karrierek tehát ma már nem lineárisak, hanem ide-oda ugrándozások tarkítják, miközben a sokoldalúság az egyén javára dolgozik - idővel beérik topmenedzseri kinevezés formájában. Ez a gond egyébként sok magyar vállalkozásnál egyre égetőbb, ahogy az alapítók közelednek a nyugdíjkorhatárhoz, felmerül a kérdés, hogy mennyire erős a „cserepad”!
Hamarabb lesz sikeres befutó a legmagasabb állásokra a fiatal, ambiciózus, technológiaőrült pályakezdő, mint a cég felsővezetésében ülő középkorú menedzser. A hierarchián való feljebb jutáshoz persze mindig is kellett tehetség, vezetői képesség, karizma, szaktudás és szerencse. Most már a technológiai jártasság is hozzátartozik ehhez a listához. Marc Andreessen, az USA egyik legnagyobb technológiai kockázati tőkése azt nyilatkozta, hogy a technológiához értés ma már a vezérigazgatóvá válás „titkos receptjének” alapját képezi.
Belülről nem jó
A szakemberek úgy látják, hogy azok az alkalmazottak, akik sok-sok évet töltenek cégük egy-egy részlegén, és alaposan kiokosítják magukat egy részterületen (legyen az pénzügy, marketing, technológiafejlesztés vagy bármi más), túl specializáltakká válnak ahhoz, hogy cégvezetők lehessenek. Nem segít az sem, ha más szektorba vándorlunk, s így bővítjük tudásbázisunkat. A kutatások azt mutatják, hogy azok, akik munkahelyükkel együtt iparágat is váltanak, kisebb esélyük lesz rá, hogy felemelkedjenek a céges hierarchia tetejére – derült ki a LinkedIn felméréséből, amelyet a The New York Times idéz.
A Burning Glass nevű tanácsadó cég, amely több millió álláshirdetést elemez az amerikai munkaerőpiac elemzése céljából, azt tapasztalta, hogy egyre nagyobb az igény a hibridmunkákra. Olyan pozíciókra keresnek embereket, amelyek két szakterület találkozásánál vannak, s mindkettőhöz kell a jelentkezőnek értenie. Az ilyen állások üzleti és technológiai képességeket egyaránt igényelnek. 2011 és 2015 között Amerikában 53 százalékkal nőtt az ilyen álláshirdetések száma. E kategóriába sorolható például a termékmenedzsment vagy a marketinganalízis.
A régi pályaív, amikor az ember szépen araszolgatott a ranglétrán úgy, hogy mindig több és több feladatot bíztak rá, de mindig egy céges részlegen, osztályon belül, ma már egyre ritkább, mert a munkák nagy része ma „keresztfunkcionális”, tehát átfed két vagy akár több szakterületet. Azok a vállalkozások, amelyek céges klienseket szolgálnak ki, szintén alkalmazkodniuk kell az igényekhez, hogy a munkafolyamatok komplexek és olyan szakemberekre van szükség, akik nem szakbarbárok, vagyis nem csak egy dologhoz értenek.
